Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
11 Pozsony, 1948. november 15. Csordás István II. osztályú konzul jelentése a szlovákiai magyarság számáról, foglalkozás szerinti és politikai megoszlásáról. Fenti számú rendeletre tisztelettel jelentem, hogy a szlovákiai magyarok számára vonatkozólag legfeljebb becslésszerű megállapítást lehet adni. Ha tekintetbe vesszük, hogy a hivatalos magyar statisztika szerint a Trianon előtti Magyarországtól elcsatolt csehszlovákiai részekben az 1910-es népszámlálási adatok szerint 1,066.685 magyar nemzetiségű személy volt, az 1930-as csehszlovák népszámlálás hivatalos adatai szerint pedig Szlovákia területén 691.923 magyart számláltak,417 valamint, hogy az 1938-ban Magyarországhoz csatolt ún. Felvidék magyar lakossága a magyar Statisztikai Hivatal népszámlálási adatai szerint 883.655 volt, amihez hozzászámítandó lenne még a szlovák hivatalos statisztikában megállapított 90.000 magyar, akik az önálló Szlovákia területén maradtak, akkor középszámot véve alapul mintegy 800.000 magyar lélekkel lehet mint kezdő alappal számolni. Ha figyelembe vesszük, hogy Csehszlovákiából részben mint áttelepülő, részben mint menekült mintegy 100.000 magyar nemzetiségű személy távozott, továbbá ha figyelembe vesszük a Csehországba deportáltak és oda munkára önként jelentkezettek számát, mely 50.000-100.000-re tehető, a jelenleg Szlovákiában helyén maradt magyar nemzetiségű személyek száma 600.000-et tehet ki. Hogy hány fogja ebből magát magyarnak vallani, azt előre megállapítani nem lehet, mert a városi magyar lakosság túlnyomó részben, a falusi magyarok kisebb részben a körülmények kényszerítő hatása alatt reszlovakizált. Fentiek előrebocsátása után azt lehet mondani, hogy Szlovákiában mintegy 300.000 olyan személy lesz még, aki magát magyarnak fogja vallani. A szlovákiai magyar lakosság között átvonuló lakos úgyszólván nincs, azt lehet mondani, hogy valamennyi állandó lakos. Nagyobb csoportban élnek magyarok elsősorban a Csallóközben, ahol még az 1930-as csehszlovák népszámlálás adatai szerint a lakosság 83,09%-a vallotta magát magyarnak, nagyobb csoportban él a magyarság az ún. Mátyusföldjén, azaz a Csallóköztől északra fekvő Szenc-Galánta-Érsekújvár vonalon, továbbá Nyitra vidékén, a Garam völgyében, Losonc és Léva környékén, Kassán és környékén, valamint a Tiszaháton. Az 1930-as csehszlovák statisztika szerint 740 olyan község volt Szlovákiában, amelyek lakossága túlnyomó többségben magyarnak vallotta magát. A járások közül a lakosság többségében magyar volt 1930-ban: Somorja, Dunaszerdahely, Komárom, Galánta, Vágsellye, Párkány, Zseliz, Feled, Tornaija, Nagykapos, Királyhelmec, Szepsi.418 417 A 691.923-as adat nem csupán Szlovákiára, hanem a két világháború közötti Csehszlovákiának a cseh országrészeket, Szlovákiát és Kárpátalját is magában foglaló teljes területére vonatkozik. 418 A felsorolásból kimaradt az 1930-ban szintén magyar többségű Ógyallai járás. Előadó: Csordás István II. o. konzul 6047/1948 Pozsony, 1948. november 15. Tárgy: A külföldi magyarság kartotékjának felállítása. Hiv. szám: 71.045/7-1948 121
