Popély Árpád (szerk.): Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. I. Válogatás a csehszlovák állami és pártszervek magyar kisebbséggel kapcsolatos dokumentumaiból - Fontes Historiae Hungarorum 4. (Somorja, 2008)

Bevezető

1949-ben, esetleg az ötvenes évek elején született meg, s a párt- és állami szervek a későbbiekben már jobbára csupán korábbi határozataik ellenőrzésére szorítkoztak.

A dokumentumok sorszámozva, időrendi sorrendben követik egymást. Az iratokat általában teljes terjedelmükben közöljük, ahol azonban ezt a terjedelmi okok nem tették lehetővé, ott rövidítettünk és a kihagyott részt szögletes zárójellel jelöltük. Az egyes dokumentumokat szöveghű másolatban, de a mai helyesírás szabályai szerint igyekeztünk közzétenni. A nyilvánvaló helyesírási hibákat és elírásokat korrigáltuk, a személynevek gyakran hibás írásmódját kijavítottuk. A szövegekben található eredeti kiemeléseket és a régies szóalakokat megtartottuk csakúgy, mint a magyar nyelvű szövegekben előforduló szlovákizmusokat, illetve a szlovák szövegekben előforduló cseh vagy magyar nyelvi hatásokat.

Minden egyes dokumentum előtt magyar és szlovák nyelvű regesztumban adjuk meg az irat keltezésének helyét és idejét, valamint rövid ismertetését. A dokumentumokat az irat lelőhelyét közlő jelzet követi, amely után megadjuk az irat típusát és előállításának módját is. Lábjegyzeteket csak a legszükségesebb esetekben alkalmaztunk. Ezekben utalunk többek között a dokumentumokban közölt előterjesztések és jelentések sorsára, megtárgyalásuk időpontjára és - amennyiben önállóan nem közöljük - a velük kapcsolatban elfogadott határozatokra. Lábjegyzetben utalunk a kapcsolódó dokumentumokra, valamint arra is, ha az iratot valahol már publikálták.

A kötet végén közöljük a felhasznált levéltári források és irodalom jegyzékét, valamint a dokumentumokban előforduló személynevek mutatóját.

*

Az 1948. februári kommunista hatalomátvétel az első hónapokban semmiféle pozitív változást nem eredményezett a magyar kisebbség helyzetében. Nemcsak a lakosságcsere és a reszlovakizáció zajlott változatlanul, hanem érvényben maradt valamennyi korábbi magyarellenes jogszabály is, s a Csehországba deportált magyarok hazatérése sem jöhetett számításba. Az 1948 májusában elfogadott új alkotmány nemzetiségi jogokat nem tartalmazott, ráadásul a magyarok és németek nem vehettek részt a május végén megtartott parlamenti választásokon sem.

A csehszlovák párt- és állami vezetésnek 1948 nyarán mégis be kellett látnia, hogy változtatnia kell a magyar kisebbséggel szembeni politikáján. Mivel a Szovjetunió az érdekszférájába tartozó országok közötti viszony rendezésében volt érdekelt, Csehszlovákiának is rendeznie kellett kapcsolatait Magyarországgal. A magyar párt- és állami vezetés 1948 tavaszától kezdődően szintén többször tudtára adta a csehszlovák félnek, hogy a két ország közötti baráti viszony megteremtésének elsőrendű feltétele a magyar kisebbség helyzetének pozitív értelmű rendezése.

A magyar pártvezetéssel történt tárgyalásokkal párhuzamosan előbb 1948 júliusában a prágai, majd szeptember végén a pozsonyi pártvezetés és a csehszlovák kormány is a magyar kisebbség helyzetének rendezéséről határozott. Az elfogadott párt- és kormányhatározatok kilátásba helyezték a magyar lakosság csehszlovák állampolgárságának visszaadását, mezőgazdasági vagyona elkobzásának felfüggesztését, a Csehországba deportáltak hazatérésének engedélyezését, magyar sajtótermék megjelentetését, a magyar nyelvű oktatás újraindítását és egy magyar kulturális szervezet létrehozá29