Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
A XIII. kongresszustól mindenki azt várta, hogy vége a lakkozás korának, hogy csak az igazság föltárása után tudunk előbbre jutni. Már említettem, hogy a tézisekben fölvetett komoly problémák jelentős része kimaradt a kongresszusi beszámolóból. így például a tézisekben még szerepelt a nemzetiségi törvény szükségessége, viszont a kongresszuson erről már szó sem esett. Sem a beszámolóban, sem a határozati javaslatban már nem szerepelt. Részben ez indított arra, hogy felszólalásomban ezt számon kérjem. Sajnos, erre választ nem kaptam, de később magyarázatot kaptam arra, hogy felszólalásom az SZLKP és a szlovák nemzeti szervek bírálata volt. Ma sem tudom miért, hiszen a legfelső szlovákiai pártszervek tagja vagyok. Azzal is tisztában voltam, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács a legnagyobb jóindulata mellett is nem sokat változtathat helyzetünkön, mivel hatásköre erősen korlátozott keretek között mozgott. Úgy látszik, a bírálat kiforgatásával valaki, vagy valakik éppen ezt akarták leplezni a kongresszus előtt. [...r Demokratizálódás és a nemzetiségi kérdés- Térjünk most már rá a beszélgetésünk elején fölvetett kérdésre: demokratizálódás és a nemzetiségi kérdés.- Természetesen ez a kettő szorosan összefügg. A demokratizálódási folyamat megindulása nélkül a nemzetiségi kérdést sem lehetne nyíltan és őszintén fölvetni a meggyanúsítás veszélye nélkül. Vegyük csak például a szlovák kérdést. Ha valaki csak kétségbe vonta az aszimmetrikus modell helyességét a két nemzet viszonyában, máris nacionalista gyanús lett. Az egyik szlovák elvtárs nagyon találóan ezt úgy jellemezte, hogy ha egy fekete bőrű gyerek születik, akkor arra azt mondják, hogy néger; ha egy szlovák gyerek születik, arra azt mondják, hogy nacionalista. Pedig mi is a helyzet a szlovák nemzettel? 1918-ban, amikor monarchia szétesett, a szlovák nemzet képviselői Liptószentmiklóson109 110 azonnal bejelentik, hogy a testvér cseh nemzettel közös hazában, a Csehszlovák Köztársaságban akarnak élni. A jelentkezés önként történt a testvéri együttélésre. Az elképzelt testvéri együttélés azonban sok nehézséggel járt a szlovák nemzet számára már a burzsoá köztársaságban. így 1939-ben elszakadnak, megalakul a szlovák állam Hitler patrónusa alatt, s az ellenállási mozgalomban a szlovák nemzet nem a szabad Szlovákiáért, hanem a szabad Csehszlovák Köztársaságért száll síkra. Az illegális Szlovák Nemzeti Tanács 1943. karácsonyi egyezményében hangsúlyozza, hogy újra a Csehszlovák Köztársaságban akar élni a csehekkel a két nemzet teljes egyenjogúsága alapján. Kiemelték ezt az 1944. évi Szlovák Nemzeti Felkelésben is, majd 1945- ben a Kassai Kormányprogramban is. Hol van itt tehát a cseh nemzettel szembeni nacionalizmus? De fölvetődik a másik kérdés: a két nemzet egyenjogúsága. Aszimmetrikus modellben? Félreérthetetlenül jo-109 A kihagyott részben Lőrincz Gyula a demokratizálási folyamat általános kérdéseiről fejti ki a véleményét. 110 A Szlovák Nemzeti Tanács 1918. október 30-án nem Liptószentmiklóson, hanem Turócszentmártonban mondta ki a szlovákok csatlakozását a csehszlovák államhoz. 65
