Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
gos a szlovák nemzetnek az az igénye, hogy föderációs alapon oldják meg a szlovák-cseh kérdést, a két nemzet egyenjogúságának kérdését. Kik a felelősek az 1945-48-as bűnökért? Meg kell mondani, hogy a magyar nemzetiséggel teljesen más a helyzet. Minket 1918-ban senki sem kérdezett meg, hogy hova akarunk csatlakozni, mi nem önként csatlakoztunk Csehszlovákiához, minket ide csatoltak. Becsületesen kitartottunk, dolgoztunk szülőföldünkön, harcoltunk nemzeti létünkért, nemzetiségi jogainkért. Ha sorsunkkal nem voltunk megelégedve, vessen magára az, aki ezt az elégedetlenséget előidézte. 1938-ban sem kérdezett minket senki. Nem mi írtuk alá sem a müncheni egyezményt, sem a bécsi arbitrázst. A magyar lakosság egy része - legalábbis átmenetileg - örült, hogy az anyaországhoz került. A baloldal, a haladó réteg, elsősorban is a kommunisták, harcoltak a müncheni egyezmény ellen, védeni akarták a köztársaságot és nem kívánták a Horthy-fasizmust. Mégis ezért az 1938-ért kollektív vád alapján végig kellett szenvednünk 1945-48-at, a kitelepítést, a meghurcoltatást, a vagyon és állampolgárság elkobzását azon az alapon, hogy eladtuk a köztársaságot. Végre azt is meg kell a nagy nyilvánosság előtt mondani, hogy mindaz, ami 1945-48-ban a magyar kisebbséggel történt, nemcsak, hogy nem volt méltó a Csehszlovák Köztársaság demokratikus hagyományihoz, még kevésbé a CSKP internacionalista hagyományaihoz, mert azok az események, amelyek a magyar kisebbséggel történtek, a gyarmatosítók módszereire emlékeztetnek, hiszen például a Csehországba elhurcolt magyarokat úgy árulták a piacon, mint a rabszolgákat. Sajnos, az atrocitások és törvénytelenségek egész sorozatát lehetne még fölsorolni. A személyi kultusz törvénysértéseiért sok hang követelte már a felelősségre vonást, a meghurcoltak teljes rehabilitálását és joggal követelik ezt. A magyar kisebbség esetében azonban még soha senki föl sem vetette a felelősség, a bűnösség kérdését. A bűnösök, a felelősök közül még soha senki meg nem követte az ártatlanul meghurcolt magyar kisebbséget. Nem akarunk igazságtalanok és egyoldalúak lenni, mert azóta már sok minden változott és történt nemzetiségi jogaink érvényesítése terén is. Párt és kormányhatározatok születtek, sajnos már kevésbé realizálódtak problémáink megoldására. A legjobb határozat is azonban csak félmegoldásokat ígért és ennél is kevesebb megvalósítást hozott. A velünk szembeni bizalmatlanság gyökerei túl mélyek és a legkisebb ok is elég volt arra, hogy újabb leckéztetést kapjunk 1938 kontójára. 1956 és következményei Személyes élményre is hivatkozhatok. A CSEMADOK 1957 nyarán dal-és táncünnepélyt rendezett Zselizen. A terv szerint nekem kellett volna beszédet mondanom a délelőtti nagygyűlésen. Mi gyanús mozgolódást vettünk észre. Az ünnepség színhelyét rejtett helyekről az állambiztonsági szervek fegyveres tagjai figyelték. Az ünnepség megkezdésekor váratlanul megjelent a tribünön Karol Bacílek.111 Szinte félrelökött a mikront Karol Bacílek 1953-1963 között az SZLKP KB első titkára volt. 66
