Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
fel. Ebben a folyamatban egyre jobban előtérbe kerül a nemzetiségi kérdés rendezésének követelménye, ami teljes mértékben indokolt és érthető, hiszen a nemzeti kérdés rendezése lényegében magában foglalja a politikai és a gazdasági kérdések rendezését is. Ezzel kapcsolatban a magyar nemzetiségi kérdés rendezésének lehetőségeiről beszélgettünk Lőrincz Gyula elvtárssal, az SZLKP Központi Bizottsága elnökségének tagjával, a Csemadok elnökével. A felemás megoldások már a XIII. kongresszuson megmutatkoztak- A magyar, de általában a nemzetiségi kérdés rendezésének lehetőségeiről szólva abból indulok ki, hogy a nemzetiségi kérdés csak a demokratizálódási folyamat eredményeként oldható meg. Lőrincz elvtárs, véleményed szerint mi az alapvető feltétele a nemzetiségi kérdés rendezésének?- Megfogalmazásoddal teljes mértékben egyetértek. Valóban, a nemzetiségi kérdés csak a demokratizálódási folyamat eredményeként oldható meg. Mielőtt azonban erről bővebben szólnék, vagyis a mai helyzetet elemezném, úgy vélem, éppen a mai események jobb megértése érdekében kissé foglalkozni kell a közelmúlttal is. A XIII. kongresszus107 előtt pártunk tagsága megvitatás céljából megkapta a kongresszusi téziseket. Ezeket a téziseket több bizottság alapos, mindenre kiterjedő munkájának eredményeként állították össze, s őszintén megmondom, a tézisek alapján mindenki nagyon sokat várt a XIII. kongresszustól. Úgy éreztük, hogy ilyen alapos kongresszusra még sohasem készültünk fel, és hogy ennek a kongresszusnak fordulatot kell hozni pártunk és társadalmunk életében. Én magam is szentül bíztam abban, hogy az ideológiai bizottság által kidolgozott, mintegy ezeroldalnyi anyag a nemzetiségi kérdés rendezéséről hoz valami újat a XIII. kongresszuson. Csak amikor láttam, hogy a nagyon becsületesen és alaposan előkészített anyag, de még a tézisekben fölvetett problémák is elsikkadnak a kongresszuson, fontosnak tartottam, hogy fölszólaljak. Ez a fölszólalásom akkor váratlan visszhangra talált, több oldalról is, annak ellenére, hogy én becsületes szándékkal bíráltam a nemzetiségi kérdésnek a jó párthatározatok ellenére is megnyilvánuló fogyatékosságait a gyakorlati megvalósításban. Számon kértem a CSEMADOK Központi Bizottsága által kidolgozott, pártunk Központi Bizottsága által később jóváhagyott beadványunknak a realizálását, a magyar nemzetiségi kérdés egyes problémáinak megoldását. Megmondtam, hogy beadványunk évek óta elintézetlenül a Szlovák Nemzeti Tanácson fekszik. Ezt Chudík elvtárs108 személye elleni támadásnak minősítette, és másnap fel is szólalt s olyan dicshimnuszt zengett Szlovákia politikai, gazdasági és nemzetiségi kérdésének megoldásáról, hogy hatása alatt az ember a mennyek országábajn] érezhette magát, ahol már semmi probléma nincs, legfeljebb még néhány cigányputrit kell eltávolítani a szem elől, hogy a nyugati turistáknak ne lehessen már mit fényképezni nálunk, és akkor már rózsaszirommal megvetett ágyban aludhatunk. Chudík felszólalása az ellentétje volt annak a reális képnek Szlovákiáról, amellyel Dubček elvtárs ismertette meg a kongresszust, és én is ugyancsak homlokegyenesen az ellenkezőjét mondtam. 107 A CSKP XIII. kongresszusát 1966. május 31-június 4-e között tartották Prágában. 108 Michal Chudíkról, az SZNT elnökéről van szó. 64
