Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
Ahogy azt a magyar külképviseleti szervek látták
- mindezek következtében a gyakorlati nemzetiségi politikában sok a deformáció, torzulás és súlyos hiba s ezek kiküszöbölésére nincsenek meg a szükséges, reális feltételek, lehetőségek;- a helyzet javítását célzó pozitív párthatározatok nem nyertek kifejezést törvényjogi normákban, ill. ezek végrehajtását legtöbbnyire a Szlovák Nemzeti Tanács kapta feladatul, amely maga sem rendelkezett kellő hatáskörrel. A Csemadok ezért javasolta, hogy a magyar nemzetiség helyzetét az önigazgatás elvei alapján rendezzék. A javaslat leglényegesebb követelései:- alkotmányban is rögzíteni a nemzetiségek teljes egyenjogúságát;-törvényben meghatározni a nemzetiségek jogi helyzetét;- mind az államhatalmi, törvényhozó választott testületek mellett, mind az államigazgatási, végrehajtó szervek mellett megfelelő nemzetiségi szerveket létrehozni, a Nemzetgyűléstől és Kormánytól lefelé a járási Nemzeti Bizottságokig (vagyis: a Nemzetgyűlésben Nemzetiségi Bizottságot, a Kormány mellett Nemzetiségi Államtitkárságot létrehozni és így tovább lefelé). Ezek a szervek az összállami szervek részeként képviselnék és érvényesítenék a nemzetiségek- specifikus igényeit, érdekeit politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt;- végrehajtani a járások területi átszervezését úgy, hogy nemzetiségi szempontból maximálisan egységes, kompakt területi egységeket hozzanak létre. (Az eddigi elképzelések szerint ez azt jelentené, hogy a mostani 12 magyarlakta, illetve vegyes nemzetiségű járás helyett kb. 18 járás lenne, ebből kb. 12-ben a magyar, 6-ban a szlovák lakosság lenne abszolút többségben);- a magyar oktatásügy irányítását teljesen önállóan a magyar választott szervek intézzék s a szükségleteknek megfelelően fejlesszék a magyar iskolai hálózatot;- a nemzeti kultúra és tudomány továbbfejlesztése, magasan kvalifikált értelmiség képzésének elősegítése érdekében megfelelő kulturális és tudományos intézeteket kell létrehozni;- az 1945 óta a magyar lakossággal kapcsolatban kiadott törvényeket felülvizsgálni s a diszkrimináló törvényeket hatálytalanítani. Az önigazgatás elvének konkrétabb értelmezésére vonatkozó érdeklődésemre a magyar nemzetiség képviselőitől olyan magyarázatot kaptam, hogy nem kulturális és nem, területi autonómiáról van szó, hanem az önigazgatás elvének speciálisan a csehszlovák viszonyokra alkalmazott megvalósításáról. Ennek lényege az, hogy magyar választott államhatalmi és magyar közigazgatási szervek foglalkozzanak a magyar nemzetiség kérdéseivel, de nem különállóan (mint területi autonómia esetében), hanem az összállami szervek szerves részeként. A magyar iskolaügy irányításában (középiskoláig bezárólag) és a nemzeti kultúra ápolásának a kérdéseiben viszont maximális önállóságot kívánnak. Ez tehát több lenne, mint kulturális autonómia, de kevesebb, mint területi autonómia (utóbbit nem tartják reálisnak a földrajzi fekvés miatt sem, mivel a magyarlakta terület egy rendkívül hosszú, de keskeny sávot ölel fel). Egyidejűleg hangsúlyozták, hogy ennek gyakorlati megvalósítása, annak konkrét formája még sok tényezőtől függ, pl. hogy megmaradnak-e egyáltalán a kerületek (szlovákcseh federáció esetén ezeket is vagy átszervezik, vagy esetleg megszüntetik), létrehoznak-e egy új (magyar) kerületet, stb. Ezen túlmenően alapvető feltétel egy olyan fokú decentralizálás, hogy egy-egy járás különböző problémáinak a megoldásánál a járási szerveidnek legyen a döntő súlyuk és szavuk. 380