Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
ben önállóan és az önigazgatás elvei alapján döntsenek; valamint az arányos képviselet jogát a választott szerveken kívül a végrehajtó szervekben is. Kötelességünknek tartjuk, hogy ismételten felhívjuk a párt Központi Bizottságának és a kormánynak a figyelmét arra, hogy ezeknek az alapvető elveknek az elismerése és érvényesítése nélkül a nemzetiségi kérdés megoldása sok vonatkozásban továbbra is csak félmegoldásokra kárhoztatott. Az alkotmánytörvény egyes elveit részletező törvények gyors kidolgozása és az e jogok biztosítására szolgáló intézmények és közigazgatási szervek felállítása nélkül a nemzetiségek élete - a szocialista demokrácia eszméi megvalósításával és a nemzetiségi kérdés marxista-leninista alapon történő megoldásával összeegyeztethetetlenül - az egyéni jóakarattól és szubjektív döntésektől függ. Kötelességünknek tartjuk ugyanakkor, hogy e helyütt állást foglaljunk azokkal a helytelen törekvésekkel szemben is, melyek az utóbbi időben ismét elszaporodnak. Gondolunk itt a Matica slovenská szervezetei részéről megnyilvánuló, a nemzetiségek alapvető jogait korlátozni akaró szándékokra, melyek különösen az 1968. november 16-17-i magas-tátrai munkaértekezleten elfogadott határozatban323 tükröződnek a legkiválóbban. Egyértelműen és ismételten kijelentjük, hogy a csehszlovákiai magyarság nagyra becsüli a Matica slovenskának a szlovák irodalom és kultúra fejlesztése, a nemzeti öntudat ápolása érdekében kifejtett több mint egy évszázados tevékenységét. Ezt a meggyőződésünket azzal is bizonyítottuk, hogy a Matica slovenská délvidéken alakuló szervezeteinek a CSEMADOK együttműködést kínált fel a Dél-Szlovákia kulturális felemelkedése és népeink közeledése és megértése érdekében kifejtendő tevékenységéhez. Sajnálattal kell tudomásul vennünk, hogy egyesek részéről a megértés helyett a nemzeti e I fogultságot tükröző és a nemzeti kizárólagosságot érvényesítő törekvések jutnak szóhoz, s eddig megvolt jogainknak is a csorbítását követelik. Ez a magatartás - véleményünk szerint - összeegyeztethetetlen nemcsak az alkotmánnyal, hanem az 1968. október 27-én kelt 144. számú alkotmánytörvénnyel, valamint a Nemzeti Front politikájával. A magunk részéről a leghatározottabban tiltakozunk az ilyen megnyilvánulások ellen s visszautasítjuk azokat a törekvéseket, melyek közvéleményt teremtve erkölcsi nyomást kívánnak gyakorolni a párt- és állami tisztségeket betöltő személyekre, azzal a céllal, hogy a nemzetiségi jogok biztosítását akadályozzák. Népeink és hazánk, a szocialista Csehszlovákia alapvető, az egységet erősítő érdeke szempontjából egyetlen lehetőséget ismerünk: a közeledést, a megértést. Ennek pedig alapvető feltétele: a kölcsönös megbecsülés és a népeket megillető elidegeníthetetlen jogok tiszteletben tartása. Végezetül szeretnénk hangsúlyozni, a CSEMADOK szervezetek és a csehszlovákiai magyarság egyértelműen támogatja a CSKP és az SZLKP Központi Bizottsága, személy szerint dr. H u s á k elvtársnak, a nemzetiségi kérdés rendezésére tett törekvéseit. Meggyőződésünk, a nemzetiségi kérdés igazságos rendezése konkrétumokat követel, az alkotmánytörvény alapelvei következetes és nagyvonalú megvalósítását. Ez lehet népünk erkölcsi-politikai egységének igazi erősítője és a hazaszeretet forrása. S ezek teljes mértékben egybeesnek a szocialista elvekkel, a CSKP célkitűzéseivel, továbbá nemzeteink és nemzetiségeink egységet, közeledést munkáló legsajátabb törekvéseivel. Új Szó, 1968. december 16. 2. p. 323 Lásd a 74. sz. dokumentumot. 226
