Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
79 Pozsony, 1968. december 15. A Csemadok KB nyilatkozata, amelyben reményét fejezi ki, hogy a jövőben sor kerül a nemzetiségi alkotmánytörvényből kimaradt tételek pótlására, egyúttal állást foglal a Matica slovenskának a nemzetiségi jogok korlátozására irányuló törekvéseivel szemben. A CSEMADOK KB NYILATKOZATA A CSEMADOK Központi Bizottsága 1968. december 15-i ülésén megtárgyalta a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Nemzetgyűlésének a nemzetiségek államjogi helyzetéről szóló 144/1968 számú alkotmánytörvényét. Egyértelműen arra a következtetésre jutott, hogy bár az alkotmánytörvény adós maradt a nemzetiségeket megillető, a CSKP akcióprogramjában leszögezett elvek következetes érvényesítésével, ennek ellenére olyan vívmány, mely a magasabb szintű társadalmi kibontakozás alapjául szolgálhat. 50 éves kisebbségi létünk, évekig tartó jogfosztottságunk és évtizedekre nyúló hátrányos jogi helyzetük nyomasztó tapasztalataiból kiindulva, tudatosítjuk annak jelentőségét, hogy Csehszlovákia nemzetei minden külső kényszerítő erő hatása nélkül döntöttek úgy, hogy a CSKP akcióprogramja nemzetiségekre vonatkozó tételeinek egy részét az állam alaptörvényébe, az alkotmányba foglalják. A köztársasság fennállása óta első ízben történt meg, hogy az alkotmány sáncai közé, mint államalkotók bekerültek a nemzetiségek. Ennek jelentőségét elsősorban abban látjuk, hogy az állampolgároknak kijáró egyedi-egyéni jogok elismerése mellett az alkotmány a nemzetiségek, mint társadalmi alakulatok kollektív jogait is elismeri. Ez más szóval annyit jelent, hogy a nemzetekkel együtt a nemzetiségek is az államhatalom részesei, az államakarat megtestesítői. E jogok konkretizálását biztosító nemzetiségi képviseleti és végrehajtó szervek felállítását a Nemzetgyűlés a nemzeti törvényhozó szervekre bízta. Az általános emberi jogokból eredő szabadságjogok, valamint a nemzetiségi jogok (az anyanyelv használata, a nemzetiségi oktatásügy és kultúra fejlesztése, a hírközlő eszközök használata és a szervezetbe tömörülés joga) biztosításával, valamint az elnemzetlenítés322 megtiltásával az alkotmánytörvény azokat a problémákat kezdte megoldani, amelyekért a CSKP az első köztársaságban is harcolt. Örömünkre és megelégedésünkre szolgál, s büszkeséggel tölt el bennünket, ha a CSEMADOK KB 1968. március 12-i állásfoglalása és az ebben foglalt javaslataink az alkotmánytörvény megfogalmazásában a nemzetiségi kérdés megoldásában támpontul és segítségül szolgáltak. Erkölcsi és állampolgári kötelességünknek tartjuk ugyanakkor azt is, hogy az alkotmánytörvény jelentősége tudatosítása mellett kijelentsük, sajnálatosnak és a jövőben az új alkotmány kidolgozásakor pótlandónak tartjuk azokat az alapvető tételeket, melyek a vitára előterjesztett - és így közismertté vált - alkotmánytörvény-javaslatból kimaradtak. Elsősorban azokra az alapelvekre gondolunk itt, melyek a CSKP akcióprogramjából kiindulva kimondták a nemzetiségek teljes politikai, gazdasági és kulturális egyenjogúságát; a nemzetiségi szerveknek azt a jogát, hogy a sajátos nemzetiségi kérdések-322 Helyesen: elnemzetietlenítés. 225
