Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
Bevezető
és 1969-es évre, hanem beválogattam a kötetbe a normalizáció kezdeti szakaszának - különösen a Csemadok megrendszabályozásával kapcsolatos - több dokumentumát is. Szerepeltetem a gyűjteményben, annak mintegy függelékeként, a csehszlovákiai magyarság helyzetéről készült magyar diplomáciai jelentéseket is, amelyek részletes öszszefoglalóját adják a történéseknek, s hasznos támpontokat nyújtanak a tárgyalt korszak megismeréséhez és elemzéséhez. Bekerült a válogatásba számos olyan irat is, amelyeket már a meglehetősen szabad korabeli sajtó is közölt. A közreadott dokumentumok egy része azonban eddig publikálatlan, s nemcsak az olvasóközönség, hanem a szakma előtt is ismeretlen volt. A sajtócikkeket, valamint a már a korabeli sajtóban is megjelent dokumentumok túlnyomó többségét a kommunista párt Új Szó c. napilapjából, a Csemadok Hét c. hetilapjából és az Új Ifjúság c. ifjúsági hetilapból válogattam. A levéltári munka során elsősorban a Csemadoknak és a szlovák kormány Nemzetiségi Tanácsának a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet levéltárában elhelyezett iratanyagát dolgoztam fel. A Csemadok irattárának jelenleg is rendezés alatt álló dokumentumai felbecsülhetetlen forrását képezik nemcsak a prágai tavasz, hanem általában a csehszlovákiai magyarság több évtizedes történetének. Ugyanez a megállapítás érvényes a Nemzetiségi Tanácsra is, amelyet ugyan az 1970-es évek elején leépítettek, tevékenységének kezdeti szakasza mégis hű tükre a magyar kisebbség reformtörekvéseinek és azok kudarcának. Mivel a pártállami korszak legfontosabb döntései a pártközpontban születtek, elkerülhetetlennek mutatkozott Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának a pozsonyi Szlovák Nemzeti Levéltárban található iratainak az áttanulmányozása. A levéltári kutatás fontos részét képezte végül a magyar Külügyminisztérium Magyar Országos Levéltárban elhelyezett iratanyagának a feldolgozása. A pozsonyi magyar főkonzulátus, részben pedig a prágai magyar nagykövetség jelentései lehetővé teszik annak figyelemmel követését, hogyan látták és láttatták a magyar külképviseleti szervek a csehszlovákiai fejleményeket. A kötet összeállítása során gyakran nehéz volt annak eldöntése, hogy egy-egy dokumentumnak a levéltári forrásanyagban fellelhető vagy pedig a korabeli sajtóban publikált változata kerüljön be a gyűjteménybe. Ilyenkor gyakran a sajtóban közzétett változatok mellett döntöttem, mivel azok általában stilizáltabbak voltak a levéltárban található fogalmazványoknál. Hasonló dilemmát jelentett annak eldöntése, hogy a Csemadok egyes szerveinek és a szlovák parlament Nemzetiségi Bizottságának üléseiről az azokon készült jegyzőkönyvek, vagy a sajtóban megjelent közlemények, tudósítások alapján tájékoztassak. Ezekben az esetekben nemcsak azt kellett figyelembe vennem, hogy az egyes dokumentumok közül melyik adja vissza hűebben az egyes üléseken történteket, hanem az irat terjedelmét, tömörségét is. A válogatás során arra törekedtem, hogy a szlovák és magyar nyelven is fellelhető dokumentumok közül a magyar változatot szerepeltessem, a csupán szlovák eredetiben megtalálható dokumentumokat azonban szlovák nyelven közlöm. A közreadott dokumentumok sorszámozva, időrendi sorrendben követik egymást, külön csak a magyar diplomáciai jelentéseket csoportosítottam. Az egyes iratokat teljes terjedelmükben igyekeztem közölni, ahol azonban azt a terjedelmi okok feltétlenül megkívánták, ott rövidítettem, a kihagyást szögletes zárójellel jelöltem, a kihagyott rész tartalmát pedig lábjegyzetben ismertettem. Az iratok szöveghű másolatban, de a mai he20
