Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
604 Fedinec Csilla szemben az általános rendelkezések lehetnének irányadók, az c-g) alattiak pedig a vajdasági tanács hatáskörébe lennének utalhatók. A tanács természetesen önmaga állapítaná meg ügyrendjét és általában csak a vajda elnöklete alatt hozhatna érvényes határozatot. Kivétel lenne ez alól a vajdaválasztás, amikor a vajdaság területén levő törvényhatóságok rangidős első tisztviselője elnökölne. Sürgős esetekben ő látná cl az elnöki feladatokat is, az ilyenkor hozott határozatok érvényességéhez azonban a vajda utólagos hozzájárulására lenne szükség. Л javaslat 7. ij-ának a-c) pontjában felsorolt ügyekre vonatkozó statutárius jogalkotást a törvényhatóságok külön-kiilön gyakorolnák, mégpedig a b) pont alá cső ügyekben önállóan. Az egységes rendezést kívánó többi ügyekben végleges szövegnek az lenne tekinthető, amit mindkét vármegye elfogad, eltérés esetén pedig az, amelyhez Ungvár város hozzájárul. Rá kell itt még mutatnunk a javaslat 11. íj-ában található ellentmondásra is. Ennek a paragrafusnak az utolsó bekezdése szerint ugyanis a vajdasági statútumok nem ütközhetnek törvénybe, ezzel szemben a paragrafus d) pontja szerint a statútum a szabályrendeletek kihirdetésének, közzétételének és hatályba lépésének a szabályait a törvények rendelkezéseitől eltérően is megállapíthatja. A törvényjavaslat a vajda mellett kormányzói helytartót (15. ij) is óhajt a vajdaság kormányzatának az élére állítani. Az utóbbi tisztség alkotmányjogi vonatkozásaival már korábban foglalkoztunk. Ennek során arra a megállapításra jutottunk, hogy a javaslat ide vonatkozó elgondolása egyaránt ellentétben áll a történelmi fejlődés során kialakult helytartói jelleggel, a hagyományokkal és tételes közjogunkkal. Ha el is tekintenénk azonban a kérdés alkotmányjogi vonatkozásaitól s azt tisztán kormányzati szempontból vetítők vizsgálat alá, akkor sem tárhatnék helyesnek és célszerűnek a vajdaság élén álló szerv hatáskörének tervezett kettéosztását. Az indoklás szerint a helytartói és a vajdai tisztségek párhuzamossága alkalmazkodik a főispáni és az alispáni állás különleges magyar viszonyához. A hasonlatnak a főispáni tisztségre vonatkozó része elfogadható már csak azért is, mert a vajdasági vármegyéknek nem lenne külön főispánjuk, Ungvár thj. város főispánsága pedig a helytartói tiszthez lenne kapcsolva. Nem helytálló azonban az alispáni állásra történt utalás. Az alispáni állások (és az ungvári polgármesteri állás) ugyanis még a javaslat elgondolása szerint is betöltést nyernének (10. § c) pontja. 9. § harmadik bekezdése), a vajda tisztségét tehát annál kevésbé lehet párhuzamba állítani az alispán jogállásával, mert tartalmilag sem egyezik azzal, sőt főispáni teendőket is foglal magába már a javaslat alapján is. A különleges magyar viszonyokra való hivatkozás már csak azért is önkényes, mert történelmünk soréin nem tnléilimk példát inni. hogy n vármegyéknél magasabb fokú önkormányzati testek élén kétféle szerv állott volna. Hogy csak cgy-két példát említsünk: sem az erdélyi vajda, sem a székelyek ispánja, sem a szászok grófja, sem a jász-kunok főbírája, sem a horvát, szlavón és dalmát autonóm országos kormányzat élén álló bán mellett, illetőleg fölött nem állott soha külön királyi helytartó, vagy más elnevezésű szerv. A történelmi példákkal való egybevetésből egyetlenegy érvet tudnánk meríteni a tervezett bifurkáció mellett, s ez az, hogy ezeknek a magasabb fokú önkormányzati testeknek a vezető szerveit a király minden megkötöttség nélkül (csak kormányának előterjesztésére) nevezte ki, míg a vajdai tiszt választás útján nyerne betol-
