Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 605 test. Ez a nehézség azonban könnyen áthidalható. Példaként szolgálhat erre a székesfővárosi főpolgármesteri szék betöltése, ami korábbi jogunk szerint választás útján történt, a királynak, illetőleg a kormányzónak a három jelöltje közül. Ugyanilyen hármas jelölés alapján választhatná a vajdát a vajdasági tanács. Felmentése csak lemondása esetén, úgyszintén a kormány felmentésével egyidejűleg következhetnék be, az utóbbi esetben azonban a tisztétől felmentett vajda harmadmagával ismét jelölendő lenne. A vajdát a külügyi tárca keretében államtitkári rang illetné meg; hivatala alapján és annak tartama alatt tagja lenne természetesen az országgyűlés fclsőházának. Elsőrendű feladata lenne az önkormányzati jogok gyakorlati érvényesülésének, az eljárás egységének és az alkalmazandó szabályok egyöntetűségének a biztosítása. Ellátná emellett a vajdaság területén fekvő törvényhatóságok (elgondolásunk szerint három ilyen lenne) föispáni tennivalóit, az önkormányzati igazgatás rajta keresztül állana érintkezésben a kormánnyal. A kárpátaljai törvényhatóságok tehát nem közvetlenül tartanák fenn ezt az érintkezést, mint a többi törvényhatóságok, hanem a vajda útján. (Fiume is a kormányzó útján érintkezett a kormánnyal.) A részletekben a vajda betöltené - megfelelő változtatásokkal - a javaslat 14. Íjában a vajda részére megállapított jogkört, úgyszintén gyakorolná a 15. íj negyedik bekezdésében a kormányzói helytartó részére biztosítani kívánt jogokat. A tervezett helytartói jogkör egyéb vonatkozásaiban elgondolásaink alapján tárgytalanná válnék. Szem előtt kell tartanunk végül, hogy egy újonnan felállítandó bármily magas rangú kormányzati és közigazgatási szerv betöltője a mai körülmények között csak hivatalnoknak minősíthető, de nem közjogi méltóságnak. Fizetési osztályba sorozott állami tisztviselő lenne tehát a vajda, ahogyan tisztviselők a főispánok és a miniszterek is. (L. a miniszterelnöknek az 1940. évi szeptember hó 15-én a kolozsvári bevonulás alkalmával tartott üdvözlő beszédét. Ennek bevezető szavaiban a miniszterelnök a saját jogállását így minősítette: „Mint Magyarország ez idő szerinti első tisztviselőjének...”.) A régi vajdák és bánok ugyan zászlósurak voltak, de valamikor a nagyzászlósok, a nádor, az országbíró, a tárnokmester álltak az ország közigazgatásának az élén és a főispánok is főrendek voltak. A mai közigazgatási rendszerünkben a zászlósurak, a pozsonyi gróf, az örökös főispánok nem játszanak többé szerepet, az önkormányzati közigazgatás élén álló szerv jelentőségéhez mért kiemelkedő helyet fog elfoglalni az állami tisztviselők ranglétráján. Ezek a most javasolt megoldások nemcsak a közjogi és a kormányzati szempontokat elégítenék ki, hanem teljes mértékben megfelelnének annak a mai körülmények között feltétlenül szent előtt tartandó kívánságnak is, hogy az önkormányzatot a lehető legkisebb anyagi megterheléssel kell megvalósítani. Három föispáni állás helyett csak egy vajdai lenne, a tervezett és alkotmányjogi szempontból is rendkívül aggályos vajdasági gyűlés helyett pedig vajdasági tanács állíttatnék fel. Az utóbbinak a tagjai tisztüket fizetés nélkül töltenék be, elesnének továbbá a külön vajdasági gyűlési választójoggal és választásokkal járó igen tetemes költségek is. .?. A kárpátaljai törvényjavaslat közigazgatási vonatkozásaihoz A Kárpátaljai Vajdaságról és annak önkormányzatáról szóló törvényjavaslat I. §-a szerint a törvényhozás különleges kormányzati egységet szervez az országnak a
