Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez

603

municipiali) voltak a megyéknek, a szabad királyi városoknak a szabályai, de statulárius jog volt a municipiumoknál magasabb fokú önkormányzati testek jogalkotása is, így a székelyeké, a szászoké s az ország kapcsolt részeié (Dalmát-, Horvál- és Tótországé). Mindezek egyformán municipiális, statutárins, azaz helyhatósági jogszabályok voltak. Ľgyik önkormányzati test sem alkothatott azonban ugyanazon szerve útján erősebb jogot jelentő „statútumokat” s gyöngébb jogot jelentő „szabályokat”.

Még ha - a törvényjavaslat szándéka szerint - a vajdasági gyűlés lenne is Kárpátalja önkormányzatának képviseleti szerve, amely a vajdasági vármegyék törvényhatósági bizottságának a jogkörét is gyakorolná, akkor is sokkal világosabb és szabatosabb megjelölés lenne (és nem utolsó érvéként: magyar szavakkal fejezné ki a fogalmakat) vajdasági statútum és vajdasági gyűlési szabályrendelet helyett vajdasági szabályzat és a vajdasági gyűlés által hozott szabályrendelet. Erre a megkülönböztetésre már találunk példát Fiume szabad városnak és kerületének az 1589/1872. cin. sz. belügyminiszteri rendelettel jóváhagyott statútumában (86. ij 5. pont).

Л javaslat által vajdasági statútumoknak nevezett szabályzatokra egyébként kizárólag abban az cselben lenne szükség, ha a törvény csakugyan vajdasági gyűlési állítana fel. Nem lehet tehát a vajdasági gyűlés felállításának szükségességét alátámasztani a szabályzathozatali feladatkörrel. A „vajdasági statútumoknak" a javaslat

II. §-ában külön-külön felsorolt tárgyai ugyanis túlnyomórészt éppen a vajdasági gyűlés szervezetére, működésére és a statútum érvényesülésének a módjára vonatkozna. Csak mellékesen jegyezzük meg itt még, hogy a javaslat nem rendelkezik arról, ki lenne az elnöke a vajdasági gyűlésnek, holott ez a kérdés még sem vonható a gyűlés megalakulásának és működésének a gyűjtőfogalma alá és nem állapítható meg szabályrcndclcti úton.

Л vajdasági gyűlés helyett az önkormányzat központi szerve a vajda mellett a vajdasági tanács lehetne. Tagjait nem a választóközönség, hanem a vajdaság területén levő törvényhatóságok közgyűlései választanák, így tehát nem lenne szükség külön választói törvényre, választókerületi beosztásra és választások tartására. Választott tagjainak a számát 40 helyett 25-ben lehetne megállapítani, közülük 10-1 tlel a két vármegye, 5-öt pedig Ungvár thj. város választana. Megbízatásuk tartamának szabályozásánál alapul szolgálhatna a törvényhatóságok által választott felsőházi tagok megbízatására vonatkozó törvényes rendelkezés. Hivataluk alapján tagjai lehetnének a vajdasági tanácsnak a javaslat 9. íj-ának harmadik bekezdésében felsoroltak, kivéve a szintén ejtendő helytartói hivatal osztályvezetőit. Kinevezett tagja a tanácsnak 5 lehetne 10 helyett, így a vajdasági gyűlésre tervezett arány a választott tagok javára fennmaradna a tanácsnál is, minthogy 25 választott taggal legfeljebb csak 18 állna szemben más jogcímen, négyen azonban az utóbbiak közül is az önkormányzat szerveinek választása alapján fogják betölteni azt a hivatalt, amely a tanácstagságra jogosítaná őket.

A vajdasági tanács hatáskörébe tartoznának mindenesetre a javaslat 10. íj-ának e-d), g-h) és j-l) pontjaiban foglalt tennivalók. A 10. § a), c-f) és i) pontjaiban felsorolt tennivalókat a törvényhatóságok közvetlenül gyakorolnák, a b) pont pedig feleslegessé válnék. A II. § által vajdasági statútummal szabályozni javasolt ügyek közül az a-c) és részben a d) pontban felsoroltak a vajdasági gyűlés elejtésével szintén feleslegessé válnának, a d) pontnak a szabályrendeletekre vonatkozó részével