Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez

507

Alapclgondolásának megfelelően - az általa megadni kívánt legteljesebb autonómiát Morvay Zsigmond dr. akként kívánja biztosítani, hogy a vármegyei rendszer feltétlen megszüntetésével Ruszinszkónak tartományi jogokat adna, külön tartománygyülésscl és ennek jelölése alapján a Főméltóságú Kormányzó Úr által kinevezendő tartományi főnökkel, míg a tartomány főnökségét 3 osztályra tagozná: belügyire, vallás- és közoktatásügyire és igazságügyire. A belügyi főosztály magában egyesítené a pénzügyigazgatóság ügykörét is, az ezen ágazaton való fcllcbbvitclt pedig egy létesítendő középfokú közigazgatási bíróságra kívánja bízni, bizonyos esetekben fenntartván a budapesti közigazgatási bírósághoz való panaszjogot. Ezzel szemben bírósági fellebbezési fórumként a kassai ítélőtáblát, illetve a budapesti kir. kúriát állítaná be. A tartományfőnökség székhelyéül Ungvárt javasolja és összekötő kapocsként tartománygyűlés és a magyar kormány közt külön „ruszin minisztert” kíván kincvcztetni.

Szerintem, hogy a kisebb és főleg az inkább személyes hátterű kérdésekkel végezzek, a tartománygyülés és „tartományi tönök” mellett teljesen a levegőben lógó külön „ruszin minisztert” törlendőnek vélem, Ungvárt a rengeteg épülctfclcslcg mellett főleg azért ítélem alkalmas székhelynek, mert évtizedeken, ha nem évszázadokon át ez a város volt a görög katolikus püspökségével, káptalanéval, papnevelő és két tanítóképző intézetével a ruszin nép szellemi életének központja és irányítója. Ungvár a ruszin népnek Mekkája és ha földrajzi fekvése addig míg a ruszin terület nyugati határai nem érik cl a Poprádot nem is minősíti c célra különösen alkalmasnak, remélhető, hogy a közeli vagy távoli jövő c téren javítani fog.

A leghatározottabban ellene vagyok egy külön „parlamcnt”-nck. Nem helyeslem vagy legalábbis nem a Morvay által rcábízni kívánt túlzott hatáskörrel és címmel a „tartománygyűlés” és a „tartományi főnök" kreálását, de ha már ezek és szerényebb hatáskörrel létcsíttctnének is, úgy nem helyeslem azoknak főosztály-tagozódását, mert ez esetben feltétlenül elsősorban szükséges mezőgazdasági és ipar, kereskedelmi és fürdőügyi (turisztikai) főosztálynak létesítését tartanám szükségesnek. Mindenekelőtt pedig kárhoztatom úgy tradicionális, mint nemzetiségi okokból a vármegyei rendszernek megszüntetését vagy bármily mérvű megszűkítését.

Az én felfogásom

Mindezekkel szemben a magam elgondolásait a következőkben rögzíteném le:

Gyermekkorom óta ismerem és szeretem a ruszin népet. Az ő boldogulásukért az életét is feláldozott Édes Atyám után őket testvéreimül ismerem.

De épp ezért mivel testvéreim ismerem nemcsak erényeiket, hanem hibáikat is és a lelkemben érzem azokat a nehézségeket, amelyekre Ortutay Jenő barátunk oly óvatos finomsággal csak célzott.

Magam is azt mondom, amit Illés és Ortutay barátaim más szavakkal mondottak, hogy a kárpátaljai ruszin nép érzésében annyira magyar, hogy dacára eltérő nyelvének és vallásának, soha nem hatott „nemzetiségként" és szerintem ma sem tekinthető másnak, mint ruszinul beszélő és görög katolikus hitet való magyarnak.

Osztom Ortutay nézetét, hogy ezen felfogásom talán csak azon generációra egészen helyt álló, mely a világháborút velünk végig küzdötte vagy azt még megelőzte és magam is tapasztaltam, hogy a fiatalabb nemzedékek és különösen annak az ukránizmus állal inficiált része sok jóindulatot, megfelelő vezetést és bölcs türcl-