Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
506 Fedinec Csilla „A ruszin told egy önálló és igen széleskörű területi autonómiára egyelőre be nem rendezhető!” - így mondja Szabó Oroszt és azzal folytatja, hogy „A legteljesebb helyi közigazgatás, önkormányzat, teljes nyelvi, vallási és művelődési szabadság, a faji szokásoknak fenntartása stb., ezek az alapkövetelményei a ma megvalósítható ruszin autonómiának”. Ily végtelenül logikus és világos megállapítások után azonban - szerintem legalább - egy igen téves következtetéshez jut cl dr. Szabó Oroszt, amikor egyrészt feltétlenül az „cgypárlrcndszcr” mellett tör lándzsát (ez még kisebb bűne, bár Itten kétségtelenül erős vitának van helye), másrészt pedig - de ez már szerintem végzetes hiba - az így kialakított „egyetemes képviseletre” mint önálló ruszin parlamentre kívánja bízni a ruszin nép legvitálisabb faji, kulturális, vallási, politikai és gazdasági érdekeinek védelmét. Ezt a nézetet én sehogyan sem osztom és amikor a Nemzeti Egységhez való minden ragaszkodásom mellett el nem titkolhatom azon aggályomat, hogy ezen úgy faji, mint nemzetiségi, vallási és politikai szempontból egészen heterogén területen túl korai még az „cgypártrcndszcr”-rc való áttérés, úgy a másik kérdésben még inkább frontot kell csináljak Szabó Orcszttcl szemben, amikor azt mondom, hogy erre a lelkileg még kellően össze nem forrhatott és sok titkolt sebből ma is még vérző „Ruszinszkóra" mégis még kisebb hiba lenne ráerőszakolni az „egypártrendszert", mint amilyen végzetes következményekkel járna az, ha egy ungvári külön „parlamentben” mintegy külön pódium emeltetnék ezen csak hosszú hónapok esetleg évek - megértő munkájával áthidalható és áthidalandó nyelvi, vallási, nemzetiségi és politikai ellentéteknek minél szélesebb mederben és minél nagyobb zajjal való kirobbanására! Készakarva hagytam a végére Morvay Zsigmond dr. volt főispán barátom véleményét! Hangsúlyozni kívánom, hogy valóban igaz barátságot érzek vele szemben, mégis a mostani állásfoglalásának csak egyetlen pontjával tudok egyetérteni, éspedig abban, hogy „a görög katolikus egyházat minden rendelkezésre álló eszközzel erősíteni” és a pravoszláv vagy görögkeleti iránynak a csehek és ukránok által annyira elősegített térhódítását - mint nemcsak a magyarságra, de a ruszin lelkűidre is kárhozót - föltétlenül a Icgcrélycscbbcn mcgnycsni kívánja. Mélyen sajnálnám - bár elvi álláspontomon ez sem változtatna - ha ruszin barátaim és azon sokak, akik boldogult Édes Atyám emlékezetében számítanak maguk közé valónak, elfordulnának tőlem azért, hogy c sorokban nyíltan szembeszállók a „minél szélesebb körű autonómiát” kívánó Morvay Zsigmonddal, aki - egész érthetetlen ijedtségében valahogy oly módon sürgeti a kérdésnek - egyébként szerintem is nagyon időszerű és fontos - rendezését, mintha attól kellene tartanunk, hogy valaki még túllicitál majd, vagy pedig a ruszin nép az önkormányzatot tőlünk egyébként ki kellene hogy „erőszakolja”. Azt hiszem nincs egyetlen olyan magyar politikus sem, aki nem a legteljesebb őszinteséggel kívánná megadni-derék ruszin testvéreinknek mindazon jogokat, amelyek az ő boldogulásuk szempontjából fontosak és szükségesek. De az ide vonatkozó elhatározásban - egyelőre csak ennyit válaszolok itten Morvaynak — egyedül a politikai megfontolás és tisztesség, nem pedig holmi félések vagy versengések lehetnek az útmutatóink. Morvay Zsigmond felfogásával még számos helyen ütközöm. Ezért a részletes vitát vele a saját magam véleményének kifejtésénél kívánván lefolytatni, itten az ő álláspontjának csak regisztrálására szorítkozom.
