Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez

497

145

Budapest, 1939. április 9. Milyen legyen Kárpátalja autonómiája? ülés József, Morvay Zsigmond, Ortutay Jenő és Szántay-Szemán István nyilatkozata az Új Magyarság c. lapban.

Úgyszólván abban az órában, amikor honvédcink bevonultak a Ruszinfoldrc, felmerült a kérdés: milyen autonómiát kapjon Kárpátalja, s mi történjék népével, amely húsz éven keresztül hasztalan küzdött azokért a nemzeti jogokért, amelyeket számára megígértek, biztosítottak, de amelyeket Prágától soha kiharcolni, megszerezni nem tudott. A probléma azóta is az érdeklődés homlokterében áll; vannak, akik a területi, vannak, akik csak a nemzetiségi autonómia mellett törnek lándzsát. Ezer helyről ezer féle megoldást ajánlanak; s szinte a visszacsatolás első pillanatától folyik a vita a ruszin autonómia körül, de megnyugtató látni, hogy az egyéni vagy helyi érdekek háttérbe szorulnak az egyetemes szempontok mögött.

Ez a szellem hatja át annak a négy politikusnak a nyilatkozatát is, akikhez kérdést intéztünk: hogyan valósítanák meg a ruszin autonómiát? Illés József. Morvay Zsigmond, Ortutay Jenő és Szántay-Szemán István a kárpátaljai kérdés olyan alapos ismerői, akiket nemcsak hosszú közéleti szereplésük kötött vagy köt ma is ehhez a földhöz, hanem érzelmi és vérségi kapcsok is fűznek hozzá. Mind a négy válaszból kiviláglik a közös és legnagyobb cél: a ruszin nép boldogulása és Szent István országának biztos, szebb jövője.

ülés József dr. :

Teleki Pál gróf miniszterelnök úr több ízben jelezte már a parlamentben és a képviselőházon kívül is, hogy az annyi szenvedés után Szent István birodalmához visszatért Ruszin/öld autonómiát fog kapni. A leglényegesebbnek tartjuk, hogy ebben az autonómiában a ruszinoknak, ennek a leghűségesebb népnek érzésvilága és akarata úgy juthasson kifejezésre, hogy Kárpátalja népe jól érezze magát.

Talán jogászok számára nagyon is bonyolult feladatnak látszik egy olyan autonómia megalkotása, amelyben a magyar korona ezeréves integritása tökéletes védelmet nyerjen. De ezeket a jogászi nehézségeket segít leküzdeni az, hogy olyan nemzetiséggel állunk szemben, amely a magyar népben és a magyar földben látta évszázadokon keresztül életének biztosítását. Ezt a népet én legszívesebben magyarorosznak nevezem, amint 1920-ig a szláv nyelvészek is nevezték (ugro-russi). Ez az elnevezés világosan kifejezi azt a szellemet, amely ennek a népnek sajátja.

Vigyázni kell arra, nehogy a csehek által mesterségesen táplált irredentizmus, akár ukrán, akár nagyorosz irányban gyökeret verhessen. Meggyőződésem szerint a magyar-orosz nép túlnyomó többségét érintetlenül hagyták ezek, a magyar állameszmével összeegyeztethetetlen szeparatisztikus törekvések. Ez nem azt jelenti, hogy a magyar-orosz nép nacionális érzése ne lenne meg, de ennek a nacionalizmusnak semmi ellentéte nincs a magyar érzésvilággal. Húsz esztendő alatt BcncS és