Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

494 Fedinec Csilla 144 Budapest, 1939. április 5. Bölöny József cikke a Magyar Nemzetben Kárpátalja ön­­kormányzata címmel. A túlnyomórészt ruténlakta Erdős-Kárpátok vidékének vagy újabb és rövidebb elnevezéssel: Kárpátaljának visszacsatolását a Magyar Nemzet az őszi válság első napjai óta sürgette. Az október 9-én közölt cikkében e sorok írója is rámutatott en­nek jelentőségére az európai biztonság szempontjából. Bár maga a visszacsatolás csak a napokban vált - legalább is részben - befeje­zett ténnyé, a miniszterelnök által bejelentett önkormányzat gyakorlati megvalósítá­sának kérdése máris élénk visszhangra talált a közvéleményben. Kétségkívül hálát­lan feladat addig érdemben foglalkozni olyan kérdéssel, amely nem oldható meg tisztán elméleti alapon, amíg nem ismeretesek azok a körülmények, melyekkel a gyakorlati rendezésnek feltétlenül számolnia kell. Minthogy azonban az önkor­mányzat kérdését a nyilvánosság már megoldási tervezetek alakjában is tárgyalja, nem lenne helyes elzárkózni az alapvető szempontok tisztázása elől, bármilyen bi­zalomra is jogosít bennünket a megoldást irányító felelős tényező kivételes tudása, történelmi s közjogi érzéke a helyes út megválasztása tekintetében. Senki sem vonhatja kétségbe a legutóbb rutén részről kifejezésre juttatott tétel igazságát: előbb jöjjön a kenyér, azután jöhet az autonómia. Két irányban világít ez rá a követendő útra: 1. Az önkormányzat életbe léptetése nincsen naphoz kötve. A legsürgősebb fel­adat az ínség enyhítése, munkaalkalmak teremtése, a népegészségügy elemi köve­telményeinek gyakorlati megvalósítása. Ezután - esetleg ezzel párhuzamosan - ke­rülhet sor az önkormányzati rendszer alapos és szakszerű kidolgozására. Óvakod­junk attól, hogy ismét azt a felületes, komoly előkészítést nélkülöző törvényalkotá­si eljárást kövessük, melynek az utóbbi időben, sajnos, számos példáját láthattuk. Még a tényleg fennforgó sürgősség sem szolgálhat erre soha mentségül. Ne a tör­vényhozási eljárást gyorsítsuk mindáron, még az alapos előkészítés és kellő meg­fontolás rovására is, hanem a már meghozott törvények végrehajtását! 2. Az önkormányzatot a lehető legkisebb anyagi megterheléssel kell megvalósí­tani. Számolnunk kell az adottságokkal: az állam teherbíró képességével, a rutén nép nagy tömegeinek nyomorával, elmaradottságukkal minden téren, így az általá­nos műveltség terén is. Nem állíthatunk fel tehát költséges szervezetet már csak azért sem, mert nemcsak az önkormányzatot nem terhelhetjük meg fölösleges admi­nisztratív kiadásokkal, hanem az államkincstár sem fordíthat ilyen célra akár csuk egy.fillért is addig, amíg a rutén nép elsőrendű életszükségleteinek zavartalan kielé­gítése biztosítva nincsen és művcltégi színvonala nem éri cl az országos átlagot. Ez az utóbbi körülmény külön figyelmet is érdemel, mert nyilvánvaló, hogy egy túlmé­retezett szervezet mellett nem találnánk a rutén anyanyelvű honpolgárok körében kellő számban megfelelő műveltségi fokon álló egyéneket a tisztségek betöltésére,

Next

/
Oldalképek
Tartalom