Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 495 ami csak fölösleges súrlódásokhoz és magukat jól adminisztráló „műruténck” egyé­ni érvényesülésének intézményes elősegítéséhez vezetne. Új intézmények felállítása és új szabályozások keresése helyett tehát elsősorban a meglevőket kell felhasználni, tartalommal kitölteni, illetőleg haladéktalanul vég­rehajtani. Évszázados történelmi szerepüknek megfelelően, a vármegyékre kell építeni a: önkormányzati rendszert. A régi vármegyei beosztás visszaállítása után a várme­gyék közgyűlései lennének az önkormányzat testületi szervei. A felsőházi törvény értelmében megválasztják az országgyűlés felsőházába küldendő tagokat. A rang­ban legidősebb alispán hivatala alapján és annak tartama alatt szintén tagja lehetne a felsőháznak. Az országgyűlési képviselők választása a választójogi törvény alap­ján épp úgy történhetne, mint az ország többi választókerületeiben. Az önkormányzat központi .szerve a munkácsi vajda lenne. A többi oldalról fel­vetett „bán” elnevezés zavart keltő összehasonlításra adhatna alkalmat a horvát bá­ni méltósággal. Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok bánja a nádor és az országbí­ró után ma is az ország harmadik zászlósura. Élén állott a legutóbbi időkig a társor­szágok autonóm kormányzatának. Ezzel szemben a „vajda” elnevezés már hosszú idő óta csak történelmi emlék, a hajdan vele összefüggött hatáskör pedig sokkal in­kább fedi a most felállítandó központi szerv által betöltendő hatáskört, mint az, amit a közfelfogás a báni méltósághoz fűz. A „munkácsi” jelző emlékeztetne Munkács várának kiemelkedő szerepére a Thököly-féle felkelés és a Rákóczi-félc szabadság­­harc idején és kifejezésre juttatja azt is, hogy itt nem társországgal vagy tartomán­nyal, hanem csak területi önkormányzattal állunk szemben. A munkácsi vajda államtitkári rangban biztosíthatná az önkormányzati jogok gyakorlati érvényesülését, az eljárás egységét, az alkalmazandó szabályok egyönte­tűségét. A hatásköre niait álló főispánok kinevezése az ö meghallgatása mellett tör­ténne. Az autonóm igazgatás rajta keresztül állana érintkezésben az illetékes szak­­miniszterekkel. A vajdát az önkormányzattal bíró törvényhatóságok első tisztviselő­iből és főispánjaiból álló bizottság hármas jelölése alapján (az egyenlő szavazatot kapott jelöltek akkor is fcltcrjcsztcndők, ha ezzel a jelöllek száma a hármat megha­ladná) a miniszterelnök előterjesztésére és ellenjegyzése mellett nevezné ki a kor­mányzó. Hivatala alapján és annak tartama alatt tagja lenne az országgyűlés felső­házának. Felmentése csak lemondása esetén vagy pedig a kormány felmentésével egyidejűleg következhetne be. Közigazgatási téren ez az új szabályozás valósítaná meg tehát az önkormány­zatot, míg egyéb vonatkozásban, így különösen a nyelvhasználat, közoktatás és igazságszolgáltatás terén a fennálló jogszabályok alig szorulnak módosításra. Vég­rehajtásuk biztosítása és kijátszásuk megakadályozása képezné azonban az önkor­mányzati szervek egyik legtöbb feladatát. Amint azt a kisebbségek védelmére Trianonban vállalt kötelezettségek végre­hajtásáról szóló 4.800/1923. M. E. sz. rendelet bevezetése is megállapítja, a kisebb­ségek védelme és jogai tekintetében támasztható igények az 1868:XL1V. te. rendel­kezései alapján a Trianonban vállalt kötelezettség mértékén Jelül is biztosíthatók. A békeparanesot diktáló hatalmak tájékozatlansága és elfogultsága tehát olyan sza­bályokat kényszerilell ránk ,. vívmány “-ként. amelyeket már több mint fél évszázad­dal korábban állítottunk fel saját jószántunkból. Anyanyelvét a magánéletben, az üzleti érintkezés és vallásának gyakorlása te­rén, a sajtóban, nyilvános gyűléseken, a törvényhatósági közgyűléseken, a lakóhe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom