Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

392

Fedinec Csilla

104

Praha, 1937. április 28. Hokky Károly szenátor és társai interpellációja az iskolaügyi és népmüvelődési miniszterhez a nem állami tanítók, tanítónők és óvónők, azok alapfizetése s egyéb sérelmeik tárgyában.

Miniszter Úr!

Kétségtelen, hogy minden kultúráltam megbecsüli a tanítóit s mennél jobban becsüli meg, annál inkább hirdeti - még hallgatólagosan is - a kultúráját. Az állami tanítóinknál tapasztaljuk is c megbecsülést. De épp ezért különös és érthetetlen a nem állami tanítók c hátrányos megkülönböztetése. Ez eljárás igazságtalansága annál szembetűnőbb, mert hisz a nem állami tanítók tán még nagyobb kultúrmunkát fejtenek ki, mint az államiak. Ugyan ez áll a nem állami óvónők fizetése és nyugdíj járandóságaira is. Ezekkel szemben az eljárás már szinte kíméletlen és még inkább érthetetlen kultúra e nem kevésbé értékes művelővel szemben.

Hasonlóképpen érthetetlen a tanítók háborús éveinek be nem számítása.

Már több ízben kifogásoltam beszédeimben s a képviselőházban tartott interpellációmban is, hogy a felekezeti tanítóktól Szlovcnszkón csak 1200 koronát követel a kormányzat, mig Kárpátalján 4908 koronát. Az akkori miniszter úr megígérte ennek különböző elbánásnak megszüntetését, de ígéretét nem tartotta be. Ez nemcsak igazságtalan, de törvénytelen, amelyre sehol sem találunk semmiféle alapot. Jó lenne, ha a minisztériumokkal és általában a hatóságokkal és azok tisztviselőivel szemben is ugyan úgy be lehetne hozni a büntetéseket, mint magánemberekkel szemben, amikor törvénytelenséget követnek cl, mert akkor bizonyára jobban vigyáznának a törvények betartására, s csak olyan intézkedéseket hoznának, amelyek törvényesek.

De nemcsak a miniszter, hanem az 1926. évi 104. sz. törvény 1. §-ának 2. pontja szintén megígérte a nem állami tanszemélyzet fizetésének rendezését. De a beígért külön törvény II év után még mindig nem jelent meg. Holott azóta a nem állami tanítók és tanítónők, de még inkább a nem állami óvónők helyzete egyenesen kétségbeejtő lett. Az 1926, évi 104. számú törvény fizetést megállapító rendelkezései a nem állami tanítókra is vonatkoznak. De a törvény végrehajtásából folyó kiadások viselésére a törvény 45 §-a a nem állami iskola fenntartókat kötelezte. Az iskolafenntartók azonban kivétel nélkül oly szegények, hogy a szükséges anyagi eszközöket előteremteni képtelenek. Ezt az állam is méltányolta, mikor a törvényben megállapított illetményre való kiegészítés céljából államsegélyt utalványozott. Ez az államsegély azonban csak az iskolafenntartók részére nyújtott előleg, amely bármikor beszüntethető. Ez kitűnik a pozsonyi isk. referátus 1937. január 30-án kelt 97.000/36-1/4. számú rendeletéből, amely azt mondja, hogy semmiféle törvény nem kötelezi az államot ez előlegek utalására.

Az 1935 évi állami zárszámadás költségvetési bizottsági tárgyalása alkalmával dr. Horák a legfelsőbb számviteli ellenőrző hivatal elnöke hoszszabb beszédében emlékezett meg a nem állami tanítók és tanítónők, valamint óvónők és tanítói özve-