Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
378 Fedinec Csilla 1930-ban a szőlészeti és gyümölcsészcti szakiskolák tanítói képesítéséről hoztak törvényt, melyet a törvénygyűjteményben 162. szám alatt hirdettek ki. Ennek 10. paragrafusa még megtartotta a szojmzáradékot. Megint iskolaügyi törvényről van szó. Úgy látszik, hogy a minisztertanács mcgsokalIhatta az iskolaügyi minisztériumnak c konokságát, hogy az autonómiáról nem akarja leszoktatni Kárpátalját; legalább ezt bizonyítaná az a tény, hogy az 1931. év folyamán kiadott több iskolaügyi rendelet egyike se vette föl a szojmzáradékot, amellyel még egyszer találkozunk az 1932. évi 169. számú kormányrendeletben, mely a községi emlékkönyvekről szól. E rendelet 11. paragrafusa még megengedi, hogy Kárpátalja szojmja másképpen intézkedhessék c tárgyban, ha majd egykor megszületik és ha jónak találja. Innen kezdve a törvénygyűjtemény további évfolyamait hiába lapoztuk, a szojmzáradék eltűnt. Valami kényszeredetten felötlik még az 1933. évi községi választási novellában, de csak azért, mert az eredeti, 1919. évi törvény is tartalmazta, tehát nem lehetett kidobni. Az 1934-1935. évi és 1936. évben hozott törvények és az akkor kiadott rcndcletck egyike se tartotta már szükségesnek a szojmzáradék felvételét, pedig ebben az időben is hoztak számos oly törvényt, amelybe nemcsak hogy beillett volna, hanem amely egyenesen kiáltott a szojmzáradék után. Ilyen - autonómiazáradék nélküli - törvények és rcndclctek 1934-ben a 270. számú, mely az országos és járási képviseletek funkciós időszakának meghosszabbításáról szól, a 160. számú, mely a községek lakásgazdálkodását szabályozza (vagyis eminenter helyi önkormányzati ügy), 1935-ben a 198. számú, az elemi és polgári iskolai tanerők képesítéséről és hivatali címeiről szóló rendelet és a 233. számú, a körzeti polgári iskolák szervezéséről szóló törvény nagyon megérdemelte volna a szojmzáradékot. Ez utóbbi törvényben annál kínosabban itat az autonómiái váró emberre, hogy a törvényjavaslat készítője és a törvényhozó is foglalkozott a törvény területi hatálya kérdésével a 30. paragrafusban és külön intézkedéseket vett föl Szlovcnszkót illetően, de Podkarpatszka Ruszra csak annyi a megjegyzése, hogy „a törvény Podkarpatszka Rusz területén a Szlovcnszkó számára megállapított eltérésekkel hatályos.” Messzire vezetne annak kifejtése, hogy egy ilyen intézkedés tulajdonképpen Podkarpatszka Rusz dcklasszifikálása azzal a Szlovcnszkóval szemben, amelynek autonómiára való joga ugyancsak megvan, de mely jog egyelőre csak követelés, míg Podkarpatszka Rusz autonómiája mégis csak bent van az alkotmánytörvényben is. Ismételten megállapíthatom tehát, hogy az autonómia(szojm)záradék kezelése is nyilván arra vall, hogy a kormányzat az alkotmánytörvénybe is beiktatott vitális jogot egyszerűen el akarja sikkasztani, agyon akarja hallgatni. Milyen lesz a szojmban a többség? A mai miniszterelnök úrhoz“ is volna szavam az autonómia ígéreteit illetően. Mert az utóbbi időben nagyon sokszor emlegette s emlegeti az autonómia megvalósítását. Sőt azt is tudom, hogy a miniszterelnök úr ugyanolyan jól látja, hogy az autonómia megvalósításának az egyedül lehető és szükséges útja: a szojmválasztás kiírása, miként azt mi hirdetjük. De tovább menve arról is van tudomásunk, noha a miniszterelnök úr c nagy bizalmával csak a kormánypárti kárpátaljai képviselőket 44 44 Ld. Milan Hodža. I935.XI.4-1ŐI 1938.IX.22-ig.
