Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 379 tüntette ki, hogy a miniszterelnök úr attól tart, hogy a választásból kikerülő szojm többsége nem volna agrár és cseh ncmzctiszocialista párti, vagyis hogy nem volna kongruens a prágai parlament többségével. A miniszterelnök úr, mint pártpolitikus, aggodalmait teljesen indokoltnak tartom, de megnyugtathatom, hogy amennyiben a kormányzat konszolidációs munkája Podkarpatszka Ruszban tovább is az eddigi irányban halad, úgy ott soha nem írhatja ki a szojmválsztást, mert a mai kormányrezsim ott többséget szerezhetni nem fog. A köztársasági ebök és az autonómia A köztársasági elnök személyében egy év előtt bekövetkezett változás után Podkarpatszka Rusz reményei újraéledtek. Hiszen a köztársasági elnök'1 külügyminiszter korában a nemzetek szövetsége útjait járta, mely utakon unos-untalan találkoznia kellett a beváltatlan saint-germaini kötelezettséggel. Sajnálkozással kell megállapítanunk, hogy c téren semmi nem történt az elmúlt év folyamán. Pedig egyéb téren nagyon is sok történt az elmúlt esztendőkben. Éppen ami a köztársasági elnök hatáskörét illeti. És c történések nehezen hozhatók összhangba az alkotmánytörvény írott demokráciájával. A köztársasági elnök hatáskörét az alkotmánytörvény szabja meg. Eszerint a köztársasági elnöki írja alá a törvényeket. Kormányrendelet aláírásáról nincs szó. De az 1933. évi, a rendkívüli rendeleti hatalomról szóló törvény 3. paragrafusa kimondja, hogy a gazdasági mcghatalmazási törvény alapján kiadott rcndclctckct a köztársasági elnök is aláírja. A jogász elölt felmerül a kérdés, hogy miért írja alá a köztársasági elnök a rendeletét? Együtt felelős érte talán? Nem, mert hiszen a köztársasági elnök cselekedeteiért a kormány felel. Tény az, hogy megbolygatták az alkotmánytörvényt és most már nincs megállás. A törvényhozó testület maga adja tel legszentebb jogát. A felhatalmazási törvény 3. paragrafusába iktatott rendelkezés átment a meghosszabbító törvényekbe is. Tény az, hogy a köztársasági elnök hatásköre bővült, ugyanakkor a nemzetgyűlés jogköre csorbát szenvedett. Az államfő hatáskörének újabb kiterjesztése állapítható meg az 1936. évi 131. számú, az állam védelméről szóló törvény 11. paragrafusában, mely a köztársasági elnöknek az államvédelmi tanácsa ülésein való részvételi jogát szabályozza. Megint egy egyszerű törvényparagrafus lazítja az alkotmánytörvényt. E 11. § nagy bordereiét csak úgy tudjuk kellően megérteni, ha tudjuk, hogy az államvédelmi tanács védkésziiltség idején és azon kívül is - hadiállapotról nem is beszélve - tulajdonképpen nem kisebb hatalmat gyakorol, mint az abszolút monarchiát. A legfelső államvédelmi tanács javaslatokat készít a törvényhozás számára. És próbáljon csak egy törvényhozó ellenszegülni az államvédelmi tanácstól kapott törvényjavaslatnak! Az 1937. évi költségvetésnek a köztársasági elnök és irodája költségvetése is azt mutatja, hogy „valami készül”. Gazdasági tanácsadót, konzulenst fogadnak fel a köztársasági elnökhöz, mert a földművelésügyi, ipari, kereskedelemügyi és más szakminisztériumok felhalmozott gazdasági szaktudása mind nem elég, vagy talán nem jó. A külügyminisztériumból is átvesz a kabinetiroda hivatalnokokat, papírra, írószerre 25 ezerrel, csak tclcfonhuzalokra 30 ezerrel, iroda-berendezésre, szőnyegre 50 ezerrel több kell. A többlet csaknem kétmillió s a szükséglet 16 millió 732 ezer 700 korona. Az államfő iránti köteles tiszteletünket csak emelte volna, ha a költség- 45 45 Hduard Belles.
