Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez

373

ralista kormánytól függő kormányzótanácsnak reprezentatív elnöki székét tölti be, de anélkül, hogy a kormányzótanácsban bárminemű gyökere volna. Ugyanis c kormányzótanácsnak egyik felét a prágai centralista kormányzat nevezi ki és a másik felél választja csupán a nép. így a prágai kormánynak a kormányzótanácsban a kormányzó nélkül is megvan a feltétlen biztos többsége. így igazán nem bírhat jelentőséggel, hogy a kormányzótanács tárgyalásain a kormányzó elnököl-e vagy sem, mert ebben a tanácsban a fentiek szerint csak a prágai centralista kormányzat akarata érvényesülhet.

Az autonómia-tervezet 4-ik §-ának 3-ik bekezdése már jelentene valamit a kormányzói hatalomra nézve, ha nem volna ellentétben a későbbi 7-ik ij-ban tárgyalt országos alelnöki hatáskörrel. E bekezdés ugyanis azt mondja, hogy a kormányzó átveszi a jelenlegi országos elnök funkcióját. Ez a tény legalább azokban az ügyekben, amelyek az országos hivatalban végződnek, mint legfelső fórumon jelenthetne valamit. Bár az országos elnök a prágai centralista kormányzat alárendeltje lévén, annak utasítása elől nem térhet ki.

E bekezdés azonban szintén csupán látszat, mert a későbbi 7-ik pontból világosan kitűnik, hogy az országos elnöki szerep valójában nem fog a kormányzó hatáskörébe átmenni, hanem az országos alclnök hatáskörébe tolódik át, úgy hogy az országos közigazgatás valóságos feje nem az. országos elnöki szerepet látszólag betöltő kormányzó kezében lesz, hanem az országos alclnök kezében.

Az autonómiatervezet 4-ik §-ának 4-ik bekezdése már valóban megtévesztően igyekszik a kisebbségi szerződésbeli kikötött autonóm jogokat a kormányzó hatáskörébe utalni. De a mondatot úgy megspékelte a tervezet, hogy valójában a nyelvi és vallási önállóságból semmi sem marad, mert beszúrta „az érvényes előírások keretében” szavakat. Időközben ugyanis nyelvi kérdésekben különösen fait acomplit teremtett a prágai törvényhozás. De meg ezzel sem elégedett meg a tervezet, hanem a látszatra szépen festő autonóm jogát a kormányzónak semmivé tette, amikor azt mondja: „amennyiben a döntés nincs kikötve a kormány részéről". E megjegyzés pedig azt jelenti, hogy az. eddigi 18 éves törvényhozás és a kormányrendelet-halmaz a centralizmus jegyében mindent fenntartott a kormány jogkörében.

Igaz ugyan, hogy a tervezet további pontjai szerint a kormányzó hagyhatja jóvá az iskolai törvényeket, a középiskolák, elemi és szakiskolák részére, de ha az előbb említett törvényes előírások ezt a feladatot más szervre bízzák, akkor a kormányzó ettől a jogától is elesik. Marad ugyan kinevezési és előléptetési joga a bírákat és egyéb állami hivatalnokokat illetően egészen a IV. fizetési fokozatig bezárólag, de ezt a jogát csak az országos hivatali főnök javaslata szerint gyakorolhatja, ezek pedig tudvalevőleg teljesen Prágából odaküldött és Prágától függő emberek. A magasabb rangú bírák és egyéb állami tisztviselők kinevezése és előléptetése tekintetében a kormányzónak már csak előterjesztési joga van. Hogy ily körülmények között mi volna az itt vázolt kormányzói hatáskör alapján a kisebbségi szerződés idézett 12. cikkének gyakorlati haszna, mely szerint a Podkarpatszka Rusz területén működő hivatalnokokat c terület lakói közül kell kiválasztani, azt nagyon nehéz eldönteni. Igaz ugyan, hogy jogában áll az állami önkormányzati és egyházi hivataloktól szóbeli vagy írásbeli tájékoztatást is kérni Podkarpatszka Rusz ügyeit illetően, sőt a Podkarpatszka Ruszra vonatkozó ügyekben még a prágai minisztertanács tanácskozásain is részt vehet. Ha ezen informatív és tanácskozó hatáskörének gyakorlása közben úgy véli, hogy valamely hivatali intézkedései ellenkeznek az alkot-