Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

372

Fedinec Csilla

A kormányzói „hatáskör”

De nézzünk csak szemébe az autonómia-tervezet a kormányzói hatáskörre vonatkozó intézkedéseinek, hogy is néz ki ez a valóságban és a gyakorlatban?

Л kormányzói hatáskörre vonatkozó rendelettervezet I. íj-ából mindjárt kiütközik az, hogy a nép akaratát, az úgynevezett demokráciát a kormányzó kiválasztásánál teljesen figyelmen kívül kívánják hagyni, mert Podkarpatszka Rusz népének a kormányzó kijelölésében semmi szerepet nem juttat, amikor azt mondja az első paragrafus, hogy a kormányzót a köztársasági elnök nevezi ki, de „a kormány előterjesztésére” és nem a podkarpatszka ruszi nép akaratát jelentő szojm előterjesztésére, vagy a szojm megalakításáig legalább a szintén népakaratot jelentő parlamenti törvényhozók, vagy az országos képviselőtestület választott tagjainak meghallgatásával.

De hogy mennyire dcmokráciacllcncs c jelzett autonómia-tervezet, azt még jobban bizonyítja a tervezet 2-ik paragrafusa, amikor a kormányzói fogadalomnál már szó sincs arról, hogy a kormányzó a szojm előtt is tegyen fogadalmat, sem arról, hogy a kormányzó arra tegyen fogadalmat, hogy Podkarpatszka Rusz autonómiáját tiszteletben tartja, és hogy Podkarpatszka Rusz fent jelzett kisebbségi szerződésbeli biztosított autonóm jogait megtartja. A 2-ik paragrafusból világosan kiütközik, hogy csupán olyan kormányzót kívánnak állítani, aki csak felfelé a centralista kormányzatnak felelős, míg lefelé a nép törvényhozó testületével, a szojmmal szemben semminemű felelősségről nem tesz c paragrafus említést.

De még jobban bemutatja a kormányzó valódi képét az autonómia-tervezet 3-ik jj-a. li paragrafus leplezetlenül úgy állítja be a kormányzót, mint a prágai centralista kormányzatnak jól fizetett tisztviselőjét. Amikor a kormányzó költségvetésének jogát sem tartják fenn, még csak látszat okából sein a szojm megalakításáig a jelenlegi országos képviselőtestületnek és a szojm megalakítása után pedig a szojmnak, hanem egyszerűen mintegy állami tisztviselőt besorozzák az állami budget keretébe.

elképzelhető, hogy ezzel a kormányzóval úgy kívánnak rendelkezni, mint kcnyérféltő jól fizetett tisztviselővel és nem, mint egy autonóm területnek fejével, akinek a kisebbségi szerződésbeli elgondolás szerint jogában kellene álljon az autonóm terület jogállását a köztársaság keretében mcgvédclmczni.

Ha a kormányzót valóban függetleníteni kívánták volna és valóban autonómiát kívántak volna c területen bevezetni, akkor becsületesen csak azt tehették volna, hogy a kormányzót az autonóm terület költségvetése fizesse és az autonóm területtel szemben tegyen az fogadalmat és az autonóm területtel és annak törvényhozásával - annak megalakításáig országos képviselőtestületével szemben legyen az főképpen felelős, de legalább annyira, mint a köztársaság elnökével szemben és semmiképpen sem legyen felelős a prágai kormányzattal szemben. A tervezet azonban egy játékbábot kívánt kreálni.

Igazán csak a genfi körök illúziójának megtartására van szánva az autonómiatervezet 4-ik §-a, amikor arról beszél, hogy a kormányzó képviseli Podkarpatszka Rusz érdekeit. De amikor a kormányzó Podkarpatszka Rusz törvényhozásától és a jelenben pedig országos képviseltétől teljesen független és csupán a centralista kormánytól és a köztársasági elnöktől függ, akkor mi módon lehetséges elképzelni, hogy ő a kenyéradó gazdájával, a kormánnyal való tárgyalásnál módot találhatna Podkarpatszka Rusz érdekeinek megvédésére?

Ugyanezt a célt szolgálja a 4-ik § 2-ik bekezdése, amely szerint a kormányzó nem más, mint egy festett kép, amikor a tőle teljesen független és kizárólag a cent-