Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 371

dig teljesen ki lett hagyva. Pedig a kisebbségi szerződésbeli intézkedésnek az volt a célja és az a célja ma is, hogy az autonóm ügyek ne lehessenek bevonhatók a prágai törvényhozás hatáskörébe, hanem tartassanak fenn Podkarpatszka Rusz szojmjának, önálló törvényhozásának hatáskörébe.

De ezen a kis nemzetközi szerződésszegésen könnyen túltette magát a centralista kormányzat. Mit neki egy kisebbségi nemzetközi szerződés, mit neki a genfi ellenőrzés és a nagyhatalmak garanciája, ha mód van arra, hogy a genfi fórum előtt szépnek mutathassa magát?

Ez eddig sikerült is, mert ti centralista kormányzatnak minden sikerült Géniben, de talán Genf is rájött már arra, hogy ezt a szemhunyást és a népek nemzetközi jogainak semmibevevését nem csinálhatja büntetlenül. A hivatkozott kisebbségi szerződés világosan kimondotta, hogy ezt a szerződést be kell cikkclyczni a csehszlovák törvényhozásba, és hogy ezt törvénnyel sem lehet megváltoztatni, mert hiszen minden ilyen szándék a nemzetközi szerződés széltépésc, megsemmisítése volna. A becikkelyezés ugyan megtörtént, de az alkotmánytörvény már megváltoztatta c bccikkclyczctt kisebbségi szerződést, amikor megcsonkítva iktatta be. A jelenlegi autonómia-tervezet pedig már minden skrupulus nélkül egyszerűen megsemmisítette a kisebbségi szerződés eme pontját.

Törvény helyett rendelet

Információim szerint a podkarpatszka ruszi koalíciós kormánypárti képviselők javaslata oda irányult, hogy rendeleti úton szabályoztassék a podkarpatszka ruszi autonómia kérdése. A jogalapot erre szerintük a rendkívüli rendeleti hatalomról szóló 1934. évi 109. számú törvény, illetve az ennek hatályát meghosszabbító 1935. évi 131. számú törvény adná meg. A hivatkozott törvények valóban meghosszabbítják az 1933. évi 95. számú törvénnyel a kormánynak adott azon felhatalmazást, hogy a gazdasági válság ideje alatt nevezetesen az árpolitikára és a termelési viszonyokra, valamint a fogyasztás és a hitelélet kérdéseire kiható olyan intézkedéseket is tegyen, amelyek rendes körülmények között a törvényhozás útjára tartoznának. Megismétlik a most hivatkozott törvények azt az 1924. évből való régebbi törvényes rendelkezést, amelynek értelmében a közigazgatás célszerű és takarékos szabályozása érdekében is rendeleti úton intézkedhetik a kormány. Ezeknek a felhatalmazásoknak azonban vajmi kevés közük van Podkarpatszka Rusz autonómiájához, mert nehezen lehet takarékossági intézkedésnek minősíteni a tervezet egyik részének azt a rendelkezését, mely értesülésem szerint Podkarpatszka Ruszban a kormányzónak évi 1 ()().()()() K Č fizetést helyez kilátásba azzal, hogy mellékes hivatali bevételeiről, illetve járandóságairól a prágai kormány fog intézkedni. Hogy ezek a mellékes jövedelmek mekkorák lesznek, azt a kérdést a tervezet nyitva hagyja. A kormányzói hatáskört a tervezet - értesülésem szerint - nem kevesebb, mint 11 pontban sorolja fel. Ezek szerint a kormányzó hatáskörébe tartozik a kormánnyal és a köztársasági elnökkel való tárgyalásoknál Podkarpatszka Ruszt képviselni, ugyancsak ő vezeti a melléje rendelt véleményező szerint, a kormányzó tanács tárgyalásait, átveszi az országos elnök teendőit, mint végső közigazgatási fórum határoz a hatályban levő törvények, rcndclctck keretében nyelvi, vallási ügyekben, amennyiben a döntés nincs a kormány részére fenntartva. Ha tehát a kormány a maga részére tartja fenn a végső döntést minden ügyben, akkor a kormányzónak közigazgatási kérdésekben egyáltalán semmi döntő szava nincs.