Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 369 Millcrand-félc kísérőlevél fentebbi szó szerint idézett részéből, melynek szövege a Kárpátoktól délre cső terület népeinek biztosított jogokról szól. De kitűnik ez magából a kisebbségi szerződésből is, melynek 12. cikke pl. kifejezetten azt mondja, hogy az autonóm ruszin terület hivatalnokai a lehetőség szerint a terület lakói közül választandók. Fölösleges megemlítenem azt a mindenki előtt ismert tényt, hogy még Podkarpatszka Rusz mai közigazgatási területén is közel 150.000 azoknak a magyaroknak a száma, akiknek nevében törvényhozói kötelességemnek tartom, hogy a ruszin autonómia kérdését, azt a kérdést, amely hovatovább a be nem váltott nemzetközi ígéret iskolapéldája lesz, szóvá tegyem. Szóvá kell tennem ezt a kérdést újból és mindig. Főleg azért, mert legújabban ismét olyan hírek kerültek forgalomba, melyek szerint a prágai kormány teljesen vérszegény, látszatautonómiával kíván megszabadulni attól az ódiumtól, hogy immár több mint másfél évtized óta különféle, sokszor egymással homlokegyenest ellentétben álló ürüggyel húzza-halasztja a ruszi autonómia megvalósítására vonatkozó nemzetközi kötelezettségének valóra váltását. Szóvá kell tennem ezt a kérdést nemcsak a sorsközösségnek, a szolidaritásnak attól az érzésétől hajtva, mely bennünket magyarokat is eltölt itteni őslakos ruszin, szlovák és egyéb testvéreinkkel szemben, de szót kell emelnem - és azt férfias nyíltsággal és őszinteséggel kimondom - attól az egészséges, nemzeti önfenntartási ösztöntől vezéreltetve, melynek szavát meghallani, parancsát követni elsősorban azoknak a magyar férfiaknak feladatuk, akik az itt élő magyarság felelős politikai vezetőinek érzik és vallják magukat. Nekünk, magyaroknak a magunk jól felfogott érdeke szempontjából sem lehet közömbös az, hogy a prágai kormányzat céltudatos következetességgel széjjclmállasztja, elsorvasztja a Kárpátoktól délre élő ruszinok, magyarok gazdasági és kulturális erejét. Annál kevésbé lehet ez reánk nézve a nemzetek józan önzése szempontjából közömbös, mert hiszen mi itt élő magyarok is érezzük c terület ruszin nyelvű többségére nehezedő nyomást. Л különbség csupán az, hogy reánk magyarokra hatványozott mértékben nehezedik, a mi gazdasági és kulturális erőforrásainkat fokozott mértékben és iramban igyekszik a prágai kormányzat elpusztítani. Azok a prágai hivatalok és társadalmi körök, amelyeknek hatalmi elképzeléseiben a ruszin autonómia éppen úgy, mint a szlovák autonómia megvalósítása nem illik bele, a legfantasztikusabb vádakkal és ürügyekkel igyekeznek c törekvéseinket diszkrcditálni és különösen bennünket magyarokat úgy feltüntetni, mint akik ezeket az autonómiákat kizárólag abból a célból találtuk fel, hogy segítségükkel a köztársaság épületét felrobbantsuk. Ugyanezek a körök mesterien értik azt, hogy pl. a szlovák-ruszin belső halár kérdésén keresztül egymás ellen uszítsák Szlovcnszkó és Podkarpatszka Rusz különféle nemzetekhez tartozó őslakos rétegeit. Ezek a mesterkedések is éppen olyan átlátszóak, mint az imént említett vádaskodások. Nem akarok velük vitába szállni, csak egyet szeretnék leszögezni és ez az, hogy egy nagyvonalú szlovák politika nem nézheti ferde szemmel a ruszin autonómia becsületes megvalósításának sürgetését. Hiszen kétségtelen, hogy abban a pillanatban, amint Podkarpatszka Rusz autonómiáját megvalósítják, nem késhet tovább a szlovcnszkói autonómia kérdésének megoldása sem. Vagy talán éppen ez az, amiért bizonyos prágai körök mesterséges ellentéteteket igyekszenek szítani szlovákok, ruszinok és magyarok között és különösen bennünket, magyarokat állítanak oda bűnbakul a belső külpolitikai probléma állítólagos megoldhatatlanságáért.
