Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
364 Fedinec Csilla földrajzilag sokkal közelebb vagyunk ugyanis az odaáthoz, semhogy át ne csapjon ide minden olyan érzés és gondolathullám, ami ott lett úrrá a lelkekben. Ebben a vonatkozásban mi most csak a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetével és sorsával kívánunk foglalkozni. Az itteni magyar kisebbségi politika mindjárt a kezdetben két pártra épült fel. E két magyar párt között, ha nem is kimondottan, de a közhiedelem által annál állandóbban és erősebben látva, vailásfclckczcti különbségek is vontak határvonalat. Sose lehetett azt az emberekből kibeszélni, ha talán egészen nem is volt úgy, hogy a kcrcsztényszocialista párt a katolikusabb magyarok politikai alakulata, míg a magyar nemzeti párt a haladóbb szellemű protestáns és a hű maradt zsidó magyarságnak nyújt politikai otthont. A kcrcsztényszocialista pártkcrctck között való politikai clhclycződést a katolikus magyarságra nézve eleinte az tette indokolttá, hogy az új államban magyarsága mellett a katolikus hitet is különösebben veszélyeztetve látta. És tagadhatatlan is, hogy a csehszlovák köztársaság zűrzavaros forrongó első éveiben a katolikus egyház egymás után kapta a sértéseket és ütéseket. De ezzel szemben igaz az is, amit Sziillő [Géza] és Esterházy [János] hangoztattak is, hogy a későbbi évek folyása alatt a háborgó, a katolikus egyházra rossz szemmel néző, annak ártani igyekvő kedélyek lehiggadtak, Prága ünnepélyesen kibékült Rómával, minek folytán a katolikus egyház helyzete és jövője itt biztosítottá vált (ha nem is a magyar, hanem csak az általános katolikus vonatkozásban). A katolikusnak hirdetett kcrcsztényszocialista és a protestánsnak vélt, valamint libcrálisabbnak mondott magyar nemzeti párt között vallási villongások sose adódtak elő ugyan, de azért semmiképp sem lehetett elfedni azt a felfogás és programbeli különbséget, hogy amíg a kcrcsztényszocialista párt elsődleges célkitűzésének a katolicizmus szolgálatát tette, addig a magyar nemzeti párt a felekezeti kérdésben csak másodrangú ügyet látott és egész felfogásában a kisebbségi magyar nemzeti gondolat védelmét tartotta irányító sarokcsillagnak. 1925-töl kezdve a két magyar párt közötti világszcmlélcti és politikai állásfoglalásbcli eltérés hovatovább érezhetőbbé, sőt láthatóbbá is vált és az általános magyar érdek nagy veszedelmére a két párt belső szembefordulásának, a felekezeti különbözőségek kiéleződésének a lehetősége mindjobban előre vetette ijesztő árnyékát. A két párt vezetőségében - szerencsénkre - a felelősségérzet tudata, amellyel nemcsak a mának, de a magyar történelemnek is tartoztak, még idejében felébredt és nem riadva vissza a pártcgycsítési törekvés pár év előtti kudarcától, teljes erővel és a siker határozott akarásával nekiláttak a két magyar párt egyesítésének és ezzel a magyar érdekek és tömegek állal régóta sürgetett és áhított magyar egység megteremtésének, ami 1936 januárjában részben már elvi eredményre is vezetett. A magyar egységnek, az egy táborba való szállásnak, a tökéletesen egybeolvadt magyar nemzeti frontnak, az igazán egy emberként vívandó további harcnak, vagy a közös ellenféllel egy emberként megállapítandó esetleges békekötésnek nagy horderejét, egész jövönkbe új utakat vágó jelentőségét szinte feleslegesnek tartjuk kiemelni, ennek a fordulatnak a válásával annyira tele volt már minden magyar szív, hogy így eredményeit is könnyen elé tudja képzelni. Csak annyit akarunk megjegyezni, hogy aki itt a magyar egységet valóban meg fogja teremteni, élő valósággá s gyakorlattá tenni: az kitörölhetetlenül beírja nevét a csehszlovákiai magyar kisebbségi élet történetkönyvébe.
