Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
306 Fedinec Csilla kck népességének rendkívül fontos szerepük volna a köztársaság szempontjából, mert Beneš szerint c végvidékeken a kisebbségek, németek, magyarok területein kell az új háborúnak lezajlania. Míg azonban más országokban a vártán állókat minden jóval ellátják, hogy helyüket kifogástalanul tarthassák, itt a vártán álló megbízható elemeket nem támogatják, a többieknek pedig ellenkezőleg, egyenesen a gazdasági romlásukra törnek. Már odáig jutottunk, hogy a végvidékek lakosságával szemben nyilt bizalmatlansággal viseltetik a kormány. Hogy gondolja akkor Beneš, hogy c végvidékek lakossága a kifosztás miatt elkeseredve fog a szomszédos állambeli fajtcstvércirc, a német a németre, a magyar a magyarra lőni? A kormány bizalmatlan volt a nagybirtokosokkal szemben s azok földjét elvette s azt az új gazdáknak csaknem ingyen juttatta. De az új gazdák is tönkrementek s nem tudják ellátni az őrszolgálatot. Ha a kormány nem akar gondoskodóim a végvidékek lakosságáról, akkor hagyja ezt a népet szabad akaratára s ne kívánja, hogy c népek életüket, vérüket és pénzüket áldozzák a köztársaságért, melynek kormánya viszonzásul megfosztja őket a legszerényebb életlehetőségektől is. Guyon tábornoknak az 1848-as magyar szabadságharcban, a híres branyiszlói ütközet előtt kiadott jelszava és parancsa ma is ismeretes és igazság: „elöl dupla lénung, hátul kartács.” A csehszlovák végvidékek őrállóinak, németek, magyarnak csak kartács jut és még az egyszeri lénungról is megfeledkeznek. Ma már ott tartunk, hogy nekünk nem szükséges ellenzéki politikát csinálnunk, mert ezt a munkát elvégzi a kormány a maga destruktív és dcstruáló cselekményeivel. Ma az agrárpárt s a szoedem párt, a kormányzat hajdan legerősebb pillérei is, elvesztették bizalmukat a kormányzattal szemben, mert a pártok nem tudják betartani ígéreteiket. Igaza van Hrušovskýnak, hogy az ellenzék óriási tért hódít, de ez nem a destruktív, vagy államcllcncs vagy ellenzéki politika, hanem a kormány destruktív gazdaságpolitikájának következménye. Egyenesen szomorú, hogy a rosszul értelmezett takarékoskodás folytán az igazságügyi tárca szükségleteiben is 33 milliót törültek s a költségvetését 290.061.000 koronára szállították le. A bírák a fizetés-leszállítás előtt is rosszul voltak fizetve, ezen kívül, illetve éppen ezért kevés volt a bíró. A bírói függetlenség amelyről Fajbor legfelső bírósági elnök is megállapította, hogy ez csak papiroson van meg Csehszlovákiában, elsősorban az anyagi függetlenséget követeli meg. És mert ez nincs meg, a fiatal, ambiciózus bíró hivatali fölöttese politikai pártjának taligáját kénytelen tolni, mert különben ott felejtik a vasúti összeköttetést is nélkülöző járásbíróságon élete végéig. Ez az állapot nem válik igazán a justícia dicsőségére. Az igazságügyi tárca szükségletét csak növelni kellene, hogy a bírák s a bírósági hivatalnokok száma is emelhető legyen, hogy ne fordulhassanak elő oly esetek, amik Ruszinszkóban mindennaposak, hogy bírósági cselekményeket, fötárgyalásokat, foglalásokat, árveréseket nem lehet megtartani, mert „az iratok elvesztek” s csak 6-12 hónap múlva kerülnek elő. Ha erről nem volna tudomása az igazságügyi miniszter úrnak, úgy csak azt ajánlom, hogy a bölcs Harun al-Rasid mintájára személyesen győződjék meg váratlan látogatással és úgy fog járni, ahogyan English volt pénzügyminiszter úr az egyik sziléziai adóhivatalban, amikor rokona ügyes-bajos dolgában interveniált s a tízóraizó irodafőnök egyszerűen kidobta, nem ismerve fel benne a minisztert. Csak mosolyogni lehet azon, hogy a még mindég 2 millió koronát igénylő unifikációs minisztériumban nem csináltak 100 százalékos törlést. A takarékossági düh alaposan elintézte az iskolaügyct. Míg tavaly 1014 milliót fordítottak kultúrára, s a státuson kívül a tanítói fizetésekre külön 800 milliót vettek
