Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 305 olyan sütök lesznek, amelyek automatikusan fütyülnek s maguktól nyílnak ki, ha a kacsa, a rétes megsült. A konyhában van egy hütő 150 üvegpezsgő, egy hűtő 2-szcr 50 s egy hütő 2-szcr 25 liter sör bchűtésérc. Egy márványtartány pisztrángok, egy másik tengeri halak részére készült. Egy majonéz keverőgép óránként 30 liter majonézre. Hogy a vendég urak gyomra cl ne romolják ennyi majonéztől, ezért egy másik masina kell, amely óránként 125 liter mokkát szállít. Már a konyhaterv elkészítésekor, nagyhatalmi külügyminiszternek adta magát Beneš! Drága álom! Helyesen állapítja meg Stfíbrný cseh nemzetiségképviselő, volt miniszterelnökhelyettes, hogy a köztársaságnak lesz a világon a legfényesebb külügyminisztériumi palotája s a köztársaságban lesznek a leggyatrább kórházak. Ezt magam is aláírom. Még szembeötlőbb a takarékosság őszinteségének a hiánya a nemzetvédelmi minisztériumnál, amelynek tavalyi I milliárd 625 milliót kitevő szükségletéből az általános 14 százalékos törlési mérték betartása mellett legalább 228.550.000 koronát kellett volna törölni. Ezzel szemben mindössze 57 milliót töröltek, ami azt eredményezte, hogy míg tavaly mindegyik nyolcadik adókorona ment a hadseregre, 1933-ban már minden hatodikat az ármádia emészti töl. Egyenesen tragikus, hogy pénzügyminisztérium tárcája terhére kimutatott 315 milliós fegyverkezési alapból egy fillért sem töröltek, pedig a fegyverkezési alap dotálása a gazdasági nyomor tartalmára teljesen beszüntetendő volna. Tavaly még a költségvetési szükséglet egy nyolcad részét, czidén - a gazdasági és pénzügyi helyzet további romlása idején már az egész állami szükséglet egy hetedrészét fordítják hadseregre. Mi más ez, mint legtisztább nagyhatalmi hóbort, mint azt Stŕíbmý képviselő is megállapítja, akire nem mint kútforrásra hivatkozom - számokkal alátámasztva kimutattam ezt magam is jó egynéhányszor. Hivatkozom őrcá mégis azért, hogy nyomorban vergődő népünk lássa, hogy már a cseh nemzet elégedetlensége is elemi erővel kezd jelentkezni a kormányrezsim tékozló gazdálkodásával szemben. Az az állam, amely egész költségvetésén a gazdasági nyomor miatt átlag 14 százalékot spórol meg, ugyanakkor a hadügyi kiadásokat csak 4 százalékkal szállítja le, az a legtisztább militarista állam. A belügyminiszter 1932. évi 697.603.900 koronányi szükségletéből lineárisan, a 14 százalék betartásával 97,7 milliót lehetett és kellett volna törölni, ezzel szemben alig 8 százalékot töröltek 51.149.000 korona összegben. Nem csodálható, mert hiszen a belügyminiszter úrnak még mindég nem elég a csendőr és a rendőr s azt reméli, hogy ezek létszámát czidén sikerül betöltenie. Ügy látszik, igen nagy szüksége lehet a belügyminiszternek a rend éber őreire, ha még a mai létszám is kevés, pedig az már négyszer akkora, mint az abszolutisztikus monarchia idején volt ugyan ezen a területen. Ha a csendőrség és rendőrség százmilliókat emészt töl, úgy nem csodálható, hogy nem jut semmi az önkormányzatok részére, amelyek fülig vannak cladósodva. A kormányrezsim az önkormányzatok kiadós pénzügyi támogatása helyett cgyrc-másra csinálta az önkormányzati reformokat, míg végre az önkormányzati testületeket sikerült az anyagi tönk szélére juttatni. Ilyen körülmények között alapvető hiba volna gerinces, életerős községi, járási, vagy országos önkormányzatot keresni. Itt még egy érdekes jelenségre kell kitérnem. A szlovcnszkói és ruszinszkói magyarlakta vidékeket a kormányrezsim is mindig végvidékeknek, népességüket vártáknak tekintette. Ezeknek az őrhelyeknek, a telepes légionáriusoknak, a határvidéki fináncoknak, csendőröknek s amint Beneš a közelmúltban mondotta, c végvidé-
