Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 299

79

Prága, 1933. február 21. Korláth Endre szenátor beszéde a költségvetés tervezéséről, a pénzügyi nehézségekről Podkarpatszka Rusz szempontjából.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Teljes egy évtizeden átkcdvclt témája volt a világháborúból győztesként kikerült államok diplomáciájának és sajtójának a háborús felelősség fcszegctésc. Az igazságot hatalmi szóval elintéző s a történelmi tényeket semmibevevő nagy és kisantantbcli államok természetesen a központi hatalmakat tették felelőssé a négyéves vérontásért. De néhány év óta mintha elhalkult volna a győzelem mámorában fürdők ajkán a szó. Megszűnt a nyclvöltögctés azóta, amióta az egész világot a gazdasági válságnak nevezett nyomor lepte cl, amely egyformán nehezedik győzőre és legyőzöttre. Emellett a háborús felelősség kérdését oly nagy előszeretettel tirtató „oknyomozóktiak" eszük ágába sem jut felvetni azt a kérdést, hogy ki a felelős a mai gazdasági nyomorért. Pedig ha a mai gazdasági bajokat orvosolni akarjuk, meg kell keresnünk a kórokozót.

Ha egy sokgyermekes jómódú családban viszály, pereskedés üti föl a fejét, a vagyont felemésztik a perek s a család valamennyi tagja koldusbotra jut. Ezt a veszélyt csak úgy lehet elhárítani, ha a pereskedő, viszálykodó atyafiak között akad egy okosabb, vagy jelentkezik a családnak egy őszinte, jóakaró barátja, aki idejében felhívja a viszálykodók figyelmét a végveszélyre s fiskálisok, bírák, perek nélkül becsületes osztályt tesz a testvérek között, olyan osztályt, amely valamennyi érdekeltet kielégíti s nem hagy tüskét egyik szívében sem. De ha a népcsalád egyike másika még mindig külön utakon halad, a komoly munkáhozlátás, a család naggyá építése helyett pazarló, könnyelmű életet kezd, bár a népek szolidaritása menteni, fedezni igyekszik az illetőt, úgy megint csak előáll a családi végromlás veszélye.

Ha a győztes „oknyomozók" a felelőség kérdését itt tudatosan agyonhallgatják, megmondjuk mi, hogy a mai gazdásági világválság egyik legfontosabb oka, hogy az európai államok nagy családjának tagjai a világháborúnak nevezett világégés után nem nyújtottak egymásnak őszinte békejobbot, hanem a békének nevezett parancsszóval a győzők - kiknek győzelme, amint az most látszik meg, nagyon pyrrhusi győzelem volt - a legyőzőitekkel akarták megfizettetni a közösen okozott károkat s a hatalmi szóval alakított új államcgységck győzelmi mámorukban azt gondolták, hogy a legyőzőitek vazallussorsban most már az idők végtelenjéig ellátják őket minden jóval, anélkül, hogy az igazi újraépítésen nekik, a győzőknek is, dolgozniuk kellene. Vagyis kettős hiba történt. Első az, hogy őszinte megbékélés és igaz osztályegység helyett békediktátumok jöttek létre, amelyek nemcsak Európa testében, hanem úgyszólván az egész világon gyulladásos, erjesztő sebeket előidéző tüskéket hagytak és a másik hiba az, hogy az úgynevezett győzők a legyőzőitek számlájára akartak élni.

Л békediktátumok hibáit diktálóik is kezdik átlátni; ez közismert dolog s arra itt kár volna sok szót vesztegetni. Mi, podkaipatská rusi és szlovcnszkói törvényhozók az államfordulat óta számtalanszor mutattunk rá a békediktátumok hibáira, de egyet-