Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 291 77 Prága, 1932. április 28. Korláth Endre szenátor beszéde a mszinszkói ínségről. Tisztelt Szenátus! A kormánynak a forgalmi adó fcicmclési szándékáról megdöbbenéssel értesültem. Megdöbbentem azért, mert ezt a gazdasági helyzetnek mai állapotában a legszerencsétlenebbnek tartom és mert Ruszinszkó lakossága ma nincs abban a helyzetben, hogy vele szemben adómclclésscl operálni lehessen. Nem látok a kormányzat részéről egyáltalában semmiféle gazdasági programot, ami a népnek adófizető képességét emelné ahelyett, hogy az adófizető képesség emelésével az adószedési lehetőséget is emelné a kormányzat. Addig, amíg a kormányzat a gazdasági egységek és egyedek gazdasági fellendítésének az eszközeit nem találja meg, addig adóemeléssel operálni és a kincstár jövedelmeit szaporítani nem lehet. Ezt így tudom, ezt így érzem és így érzi ezt Ruszinszkó népe is, mert mindenki tudja és érzi, hogy az adóemeléssel egyáltalán nem lesz adófizctőképcscbbé. Hogy a mi helyzetünk milyen és hogy milyen helyzetben van Ruszinszkó népe és hogy erről a Szenátusnak is elképzelése és fogalma legyen, ismertetem azt az előterjesztést, amit a miniszterelnök úr útján Hokky Károly képviselőtársammal együtt az összkormányhoz intéztem: Miniszterelnök Úr! Hogy népünknek, Podkarpatská Rus őslakosságának és magyarságának nyomorát enyhíthessük, hogy népünknek máról holnapra való cltcngődését lehetővé tegyük, hogy népünket a mindennap éhhalállal fenyegető és gyötrő ínségtől megmentsük, hogy népünket az elmúlt gazdasági évben ért és a világgazdasági válság hatását megsokszorozó katasztrofális mezőgazdasági csapások kétségbeejtő és mindent elpusztító következményeitől mcgvédclmczzük és hogy népünket mindezeken átsegítsük, keserves életünket az elkövetkezendő elviselhető és szabad időkre átmentsük mint annak hivatalosan megválasztott képviselői - a mint gazdasági év lezárása óta minden vonalon - parlamenti munkánkban ép úgy, mint az országos közigazgatási és járási képviselőtestületi gyűlésekben állandóan ismertettük és felszínen tartottuk népünk kibírhatatlan nyomorát és nem mulasztottunk cl egyetlen alkalmat sem, hogy ebben az irányban úgy a prágai kormányzattól, mint a podkarpatská rusi országos konnányzatföi és járási főnökségektől segítséget kérjünk. Szomorú és kétségbeesett lélekkel kell azonban most is újból megállapítanunk, hogy a prágai kormányzat még ezekben az irtózatos időkben sem nyitotta meg komolyan füleit panaszaink előtt. Mindezek a fáradozásaink cddigclé teljesen eredménytelenek maradtak, bár már olyan nagy a nyomor területünkön, hogy népünk jajszava túllépte a köztársaság határait és népünk nyomorát ma már az objektív külföld is olyannak minősítette, amilyenhez hasonlíthatót nemcsak Európában, hanem a teljesen civilizálatban ázsiai és más területeken sem talált az elfogulatlan és szakszerű szemlélő. Eredménytelenek maradtak cddigclé fáradozásaink, dacára annak, hogy személyes eljárásaink alkalmával úgy a miniszterelnökség, mint a szakminisztériumok elismerték, hogy a népünket pusztító éhínséget ismerik, dacára annak, hogy az országos és járási képviselő testületek mindezt hivatalosan is megállapító!-