Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
280 Fedinec Csilla adóterhek, a kontár iparosok fékevesztett garázdálkodása, a mammut gyárvállalatok értékesítő lerakatni és a javítóműhelyek szervezése ellen. Az ipari és kcrcshcdclmügyi kormányzat úgy véli, hogy minden kötelességét teljesítette, ha a cselt tannyelvű tanonciskolák nagy tömegeit üzembe helyezi, de nem törődik azzal, hogy az életük javarészén túl lévő iparosokat, akik jobb idők megspórolt filléreit most már adókba fizették be, ismét munkaképesek, kcrcsctképcsck legyenek. Átlátom, hogy a költségvetésben előirányzott 3-4 millió koronával 14 milliós állam kisiparosságát nem leltet talpraállítani. Ám megint csak azt kell mondanom, hogy a kereskedelemügyi minisztérium maradt volna régi palotájában s az új, fényűző palotájának árából bizony már jutott volna kiadós segély, jelentős olcsó hitel a mi kisiparosaink számára is. Hosszú beszéd helyett ismételten utalok itt a túrócszcntmártoni iparosintézet protektorárusa alatt rendezett kisiparos és kiskereskedői tiltakozó gyűlések rezoluciós határozatára, tegye azokat komoly megfontolás tárgyává a kormányzat és meglátja, hogy a segítésnek száz és száz útja-módja van. Mondjuk ki röviden: tizen három év alatt a kormány egy tollvonással sem segítette a kisiparosokat. Л kisiparosok és kiskereskedők speciális adósérclmcinél nem hagyhatom figyelmen kívül a forgalmi adó kérdését sem, annál is inkább, mert a költségvetés parlamenti vitája során kormánypártok részéről egy csúnya, minősíthctclcn és pausális vád hangzott el a kisiparosok és kiskereskedők ellen. Ez a vád úgy hangzott, hogy a kisiparosoknak, kiskereskedőnek forgalmi adó tartozása miatt nem szabad panaszkodni, mert az iparos, a kereskedő a forgalmi adót a vevőtől megkapta és ha nem szolgáltatta be az adóhivatalnak, úgy adósikkasztást követett cl. Az ember vére felforr erre a minősíthetetlen támadásra s clszomorodik, hogy nem akadt egyetlen cseh iparospárti törvényhozó, aki választóit védelmébe vette volna. Nézzünk csak közelebbről ennek a csúnya vádnak a szemébe. Ha cipésznél 150 Ké-ért cipőt veszek, úgy a kiscipész 150 Kc-t számláz és ha a forgalmi adót hozzá is számítja 3 Ké-ban, a vevő nem fizet neki 153 Kc-t, hanem csak 150 Kc-t. Ugyanígy van a szabó, az asztalos, a hentes, mészáros, a kereskedő által kiállított számláknál is. Vagyis a törvény nagylelkűen megengedi a forgalmi adónak a vevőre való hárítását, azonban a kereskedő, az iparos valóban, tényleg nem tudja a forgatni adót áthárítani s kénytelen azt a maga nagyon szerény, sovány üzleti hasznából megfizetni, vagyis a saját és gyermekei gyomrán kénytelen ezt megtakarítani, hogy az államkamra feneketlen zsákját tömje. A kormányban lévő cselt kisiparospártot támogató iparosok és kereskedők többségi kormány szónok szájából megkapták a legmagasabb elismerést, támogatást: az adósikkasztói címet, mert a hajdani jobb időkben megtakarított filléreiket már befizették az adóhivatalban, kaptafájukat, varrógépüket, vendéglői s egyéb ipari műhely berendezésüket elvitte a végrehajtó s ha van kis házuk, az túl van terhelve adóssággal s egykor majd özvegyük, árvájuk koldulni mehet, mert atyjuk „elsikkasztotta”. A forgalmi adósikkasztásokat csak egyképpen lehet megakadályozni: tessék a forgalmi adót átalányositani s az átalányt a gyároson tessék behajtani s nem a kiskereskedőn és kisiparoson s akkor nem fognak keresni sikkasztót a becsületben és igen súlyos gondokban megőszült iparosok és kereskedők személyében. Most pedig ismét egy oly kérdéssel kell még foglalkoznom, amely a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi üzemek talpraállításának módja keresésénél nem mellőzhető. Ez pedig a szociális biztosítás kérdése.
