Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
274 Fedinec Csilla sebbségct illeti. A főiskolákra, egyetemekre, műegyetemekre az állam 165 millió 100 ezer koronát költ, amely összegből a magyar főiskolai ügynek nem jár egy fillér sem. Ez is demokratikus egyenlőség! A diákjóléti intézményeket az állam 10 millió 656 ezer koronával segélyezi, amely összegből 600 ezer korona illeti meg a magyar tanuló ifjúságot. Ezzel szemben a való helyzet az, hogy a mi ifjaink nem kapnak a közscgélyből egy meleg levesre valót, nem kapnak egyetlen egy pár cipőt sem. A műemlékek védelmét az állam 6 millió 690 ezer koronával dotálja, de ebből az összegből nem jut egyetlen fillér sem magyar vonatkozású műemlék védelmére, pedig Rákóczy szülőháza Borsiban, kastélya Nagysárosban megérdemelné nem a magyar nemzet történelme, hanem az emberiség egyetemes történelme érdekében a gondozást. A művészetek támogatására rendelt 32 millió 628 ezer koronából két millió illetné meg a magyarságot, ellenben ehelyett magyar íróink semmit, képzőművészetünk semmit, zenénk semmit s a színházügyünk morzsákat kap. Pedig a színháztámogatásra szánt 18 millióból I millió, az 1 millió 380 ezer Kč-t kitevő irodalmi díjakból 80-90 ezer korona, a zene támogatására szánt 7 millió 451 ezer Kč-ból 400 ezer korona a jogos jussunk. Nem az én feladaton ismét rámutatni arra, hogy ezekből a közsegélyezési tételekből mennyit kellene kapniuk a szlovákoknak és a ruszinoknak. Úgy vélem, hogy a semminél nem sokkal több, amit ők kapnak. A gazdasági ínség ellenére a szlovák, ruszin, zsidó, magyar adófíllérckből tízmilliók jutnak még a menekült ukránok egyetemére, mezőgazdasági főiskolájára és szociális segélyezésére. Az clncmzctlcnítő politika szolgálatában áll a hadsereg is. Évenkint 70 ezer újonc vonul be a kaszárnyákba, ezek között 4500-5000 magyar katonagycrck vándorol a köztársaság déli határáról Prága, Csaszlau felé, hogy itt megtanulja a cseh kommandót. Magyar anyanyelvű tiszt és altiszt hiányában az 5000 magyar újonc cschnyclvű kiképzésben részesül, kénytelen tömi a cseh nyelvet, ha boldogulni akar. A cschcsítésnek végtelen tág tere nyílik itt, hiszen az évenkint leszerelő, polgári foglalkozásába visszabocsátott 4500-5000 katonaviselt fiú közül néhány már nem magyar, hanem csehszlovák-magyar. Ilyen a csehszlovákiai egyenlőség, demokrácia a jogokban. Most nézzük meg, hogy fest ez az egyenlőség, demokrácia a gazdasági megélhetés, a mindennapi kenyér terén. Ma sajnos ez mindennél fontosabb. A kormányzat gazdasági politikája megint csak egy irányban következetes és tervszerű s ez a gazdasági politika nem sokban különbözik a török hódoltság adószcdésétől. Akkor, a török hódoltság idején az egyik héten a budai, a másik héten a nagyváradi basa cxckválta végig a falvak koldusszegény népét, ma az adóvégrehajtó a betegbiztosító pénztár végrehajtójának adja a kilincset, hogy elvigyék az utolsó szerény bútordarabokat, a párnát, a szecskavágót és a tehenet, mert pénz, az sehol sincs és árverezni senki sem tud. Ebben a kérdésben aztán a ruszinszkói és szlovcnszkói magyar gazda, iparos teljesen egyenlő az árvamegyei szlovák és a vcrchovinai ruszin gazdával, kisiparossal és kereskedővel. A kormány elvakult gazdasági és pénzügyi politikája mellett azok adófizető képességének a fenntartásával, megőrzésével törődjék. Ilyen viszonyok között hiába állít fel a kormány kiegyensúlyozott költségvetéseket. Lehetetlennek tartom, hogy a pénzügyminiszter urat oly lelki vakság sújtaná, hogy nem látná, hogy nem veszi észre, hogy az előirányzott adókat nem lesz képes behajtani semmiféle módon. Az adóárverések már hónapok óta eredménytelenek egész vidékeken, a hadügyminiszter úr, a külügyminiszter úr pedig ágyúra, tankra, repülőgépekre, külföldi reprezentációra pénzt akar.
