Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 253 brönni cég már kereskedő és nem gyár. Ha most a szlovcnszkói vagy ruszinszkói kereskedő ettől a cégtől ajánlatot kér, úgy azt a választ kapja, hogy az odavaló szállítás a kartell részéről meg van neki tiltva. így támogatja tehát a kartclbcn résztvevő állam, mint maga is vastermelő, a szlovcnszkói és ruszinszkói kereskedőket és iparosokat. Ha pedig az őslakosban van még nézni életerő, szívósság, azt elintézi a szociális biztosítás, a betegsegélyző végrehajtója. Betekintettem a szociális biztosításnak nevezett csehszlovák demokratikus áldás 1929. évi elszámolásába és megdöbbentő adatokat találtam ott. A központi szociális biztosító vagyona 1926. július l-jétől, a törvény életbelépése óla 2.212.039.161 koronára emelkedett. Ebből a leltár és ingatlanok értéke 10 millió, a többi pénz pedig a nagy cseh bankoknál, azok részvényeiben és betétekként van elhelyezve. Hogy ebből a horribilis összegből mennyit adlak kölcsön a ruszinszkói községeknek, gazdáknak, az megint sehol sem található meg, csak tény az, hogy a központi szociális biztosító a múlt évben az ipari hitel nyújtásával a történelmi országok nagy iparát is támogatni kezdte és erre a célra 8.250.000 Kí-t már folyósított. A szegény cipésziparosok támogatására a kereskedelmi tárca nevetséges kétmilliót vesz fel, de az érdekelt kisiparos szakma már áprilisra kimeríti ezt az állami hitelt, ámde az iparbáróknak nyitva áll a központi szociális biztosító kiapadhatatlan forrása az egész éven át. Fentebb láttuk, hogy a meliorációs alapból milyen parányi morzsák jutnak Ruszinszkó számára. A közp. szociális biztosító a többi alap mellett ezt az alapot is támogatja, sőt ilyen célokra közvetlenül és közvetve ad pénzt. Mármost egy cseh vagy morva község- mondjuk - meliorációs vállalatának 2 milliós költségvetési fedezete igy néz ki: cgyharmadrészt ad az állam, a másik harmadrészt felveszi a község a központi szociális biztosítótól közvetlenül, a harmadik harmadol ugyancsak ezen intézet pénzéből a Zemská Banka útján és fizet ezért potom kamatot, de ha a község megszorul, erre a kamatra külön szubvenciót kaphat megint az államtól. Hát ez az az állami gazdálkodás, amely ráfizet Ruszinszkóra! A tőlünk, belőlünk kisajtolt betegbiztosítási díjakat szépen megosztják a cselt község, járások és bankok között, de ha a mi községeink, vállalkozásaink segélyért, kölcsönért kopogtatnak, kaphatnak, de csak oly csekély összeget, amely az illeni hitelszükségletet egyáltalán ki nem elégíti. Érdeklődtem aziránt is, hogy mit ad tulajdonképpen ez a biztosítás azoknak, akikért létesült. A kimutatások szerint a törvény három és féléves hatálya alatt 17.747 embernek 12.153.669 korona végkielégítést, a férjhez ment munkásnőknek biztosított hozomány címén 10 millió 742.400 Ké-t fizettek ki. A december 31-i állapot szerint az intézet 604 rokkant munkásról, 1 aggkorú 65 évnél idősebb munkásról, 1.007 özvegyről és 3.056 árváról gondoskodott, ami az intézetnek összesen évi 1.392.865 koronájába kerül. Ezért az effektusért kár volt megcsinálni ezt a nagy pénzgyűjtő intézményt, amely ilyen módon célját tévesztette, a munkásságnak semmi különös jót nem hoz és csak arra szolgál, hogy a pénzt tőlük beszedje és azt vagy a történelmi országokban hasznosítsa, vagy pedig 5-6 cseh bankot gazdagítva nekünk uzsorakamat ellenében közvetve rendelkezésre bocsássa. Mi az első pillanattól kezdve kételkedtünk a nagy eszme világmegváltó hatásában, de ilyen hatásra őszintén szólva, nem voltunk elkészülve. A központi szociális biztosító számunkra, ismétlem, egy pénzbehajtó szerv, az állami adóhivatallal párhuzamosan működő pénzbeszedő szerv, amely a még található pénzt nálunk felszippantja, hogy azt sohase lássuk többé.
