Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

254

Fedinec Csilla

Ezt bizonyítja a szociális biztositó intézet egyhavi, 1929 nov. havi gazdálkodásának kimutatása is, amely szerint a betegbiztosítási díj előírása Ruszinszkóban 1.101.730 Kč, míg az aggkori és rokkantsági biztositási dij 618.471 Kč volt. a tényleges bevétel ezzel szemben Ruszinszkóból betegbiztosításra 607.522 Kč, aggkori és rokkantági biztosításra 1.069.121 Kč. Tudnivaló, hogy a rokkantsági és aggkori biztositási díj teljes egészében Prágába vándorol, vagyis csak egyetlenegy hónapban 1 milliót meghaladó töke megy Ruszinszkóból Prágába, ami évenkint 12 millió koronát jelent. Ennyit mi még uzsorakamat mellett sem kapunk vissza nem egy év alatt, hanem 10 év alatt sem. És még mindig merik állítani, hogy ráfizetnek Ruszinszkóra? Ilyen gazdasági és szociális politika mellett a ruszin és magyar munkás csak egyet várhat a kormánytól: Argentínába átsegítő állami hivatalt, ami meg is van. Ez is munkáspolitika ugyan, de nagyon különös, hogy a történelmi országokban nem élnek azzal, ellenkezőleg, még a szabad költözködési jog elvének sérelmére pl. az ostraui munkásnak nem adnak kivándorlási útlevelet sem, hogy a gyár és a bányaüzemben fennakadás ne legyen, pedig a történelmi országok népessége sokkal sűrűbb, mint a mi területünké.

A közmunkaügyi tárca költségvetésének főfíizctébcn a személyi kérdést nem mutatják ki külön tartományonként és így a ruszinszkói állami közmunkaügyi szolgálatban alkalmazott csehek számát sem tudjuk, tehát a priori feltételezem, és feltevésem a fentebb mondottak szerint helyes, hogy, itt sem fizetnek rá Ruszinszkóra, különben nem felejtették volna cl a külön kimutatást.

Ebbe a reszortba tartozik az állami clcktrizáció és ezzel röviden végezhetek: Cseh- és Morvaországban már az sem rendes falu, ahol az istállóban villany nincs. Ruszinszkóban, a scbcsfolyású vizek hazájában, ahol csak turbinát kell beágyazni, úgyszólván egyetlen ilyen villamos berendezés sincs.

Az ugyancsak idetartozó útalap gazdálkodása külön fejezetet alkot. A lapokban megjelent hírek szerint az alap bevételei 1929-ben az előirányzott 80 millió korona helyett 135 millióra rúgtak. Csak az automobiladó egymagában elérte az előirányzott összbcvétcli összeget, a 80 milliót.

Az állam az útalap dotációján kívül állami utak és hidak építésére 70 millió koronát vett fel és ebből a ruszinszkói országutakra 3.660.000 Kč-t szándékszik fordítani; ugyanolyan célra rendkívüli hitelként 36 millió Kč-t engedélyez a költségvetésitervezet, amiből Ruszinszkónak 6 millió 700 ezer korona jut. De, hogy ebből a Ruszinszkóra cső összesen 9.760.000 Kč-nyi jogos igényünket egy fillérrel sem meghaladó összegből mely útvonalak lesznek megépítve, arról hallgat a krónika.

A nem állami hidak javítására 20.500.000 Kč rendkívüli államsegély van előirányozva, amiből Ruszinszkónak állítólag 3.100.000 Kč jut. A részletes megosztás itt sem ismeretes, miután a történelmi országokban építeni tervezett útvonalak és hidak névszerit vannak megnevezve, a Viski híd pedig sehol sem szerepel. Ismét nem tévedek, ha azt tételezem fel, hogy itt is röpiratokat fognak majd csinálni utak és hidak helyett, amint azt a meliorációs alapnál láttuk.

Magának az útalapnak gazdálkodásába csak rövid betekintést nyerhettem, de olt is hasznos dolgokat találtam. Hasznosat annyiban, hogy a tapasztaltak ismét csak azt bizonyítják, hogy Ruszinszkó népeinek bőrére megy a játék.

Az állami útalap 1928-ban a ncmállami, tehát, járási, megyei utak javítására, átépítésére csak Cselt- és Morvaországban 25.888.000 Kč-t áldozott. Szlovcnszkó és Ruszinszkó ezen a címen egy fillért sem kapott. 1929-ben további 89.474.000 Kč államsegélyből Ruszinszkónak 860.000 Kč jutott, a két év alatt kiosztott