Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 251 hatol azok mélyére. Európa gazdasági egyensúlya mind a mai napig nem állott helyre. Az európai államok ma nem képesek versenyezni az amerikai termeléssel azért, mert csaknem valamennyi európai államot, győzött, legyőzöttet, egyformán terheli a rcparációs, jóvátétcli költségek improduktív kiadásának rákfenéje. A nemzetek, az emberek ideggel nem bírják cl, hogy munkájuk gyümölcsének cgyötödrészét jóvátételre fordítassák. A másik dolog: Amerika olcsó, úgyszólván ingyen területeken olcsó géperővel olyan termelést űz, hogy azzal lépést tartani a réparációval terhelt Európa képtelen. A tanulság ebből az, hogy a két világrész mérkőzésében Európa csak úgy állja meg a helyét, ha valamennyi nemzet öszszefog, létrehozza a gazdasági együttműködést: ámde ez az akció nem lehet addig sikeres, míg a nemzetek közé a trianoni határok és más hasonló epizódok örökös politikai éket vernek. Valószínű, hogy éppen a gazdasági krízis fogja rákényszeríteni a kis és nagyhatalmakat arra, hogy eme hatalmas és Európa gazdasági megmentésére egyedül alkalmas összefogás feltétele, a nemzetek politikai békéje megtörténjék, hogy kikiiszöböltcsscnck azok a zavaró momentumok, amelyek ma minden vámbékc-tárgyalás ellenére a nemzeteket elválasztják egymástól. Amíg ez nem történik meg, addig az európai közgazdasági helyzet komoly orvoslásáról nem leltet beszélni. Gabonamonopólium, rozsliszttörvény, agrárvámcmclés, fokozottabb kényszerkiőrlés, mindez csak gyenge tapasz a mély sebre és alatta tovább gcnnycscdik az élő test. Ha Bcncü külügyminiszter Úr minden tekintélyét latba vetve azon lesz, hogy a közép-európai kisebb nemzeteket közelebb hozza egymáshoz, még áldozatok árán is, akkor igazán nemcsak nemzetének, hanem az európai nemzeteknek a nagy fia lesz, de amíg a nagyon kétségbe vonható győzői minősége nimbuszából nem engedve félvállról akar elintézni országokat és népeket, addig Csehszlovákia külkereskedelme lassan, de biztosan fog haladni a passzivitás, az állama lakosai pedig a teljes gazdasági leromlás felé és a paupcrizáció fog itt uralkodni. Nem csináltam abból titkot, hogy a jóvátétcli ügyet tartom az európai közgazdasági válság egyik fokának, amelyet valamilyen európai közös elhatározással meg kell szüntetni. De egyenesen erkölcstelennek tartom azt, hogy a köztársaság határai közé akaratuk ellenére zárt kisebbségi nemzetek jóvátételt és felszabadítási díjat fizessenek azért, hogy idegen nemzet, idegen faj domíniuma alá kerültek. Ez nemcsak az erkölcs, hanem a logika alapvető törvényeivel is ellentétben áll. A következtetés itt viszont az, hogy a cschslovákiai magyar és német kisebbséget teljesen tehermentesíteni kell a felszabadítási illeték fizetése alól. Ez pedig gyakorlatilag úgy valósítható meg, hogy az állami közadók, állami közterhek megfelelő hányadát a magát magyarnak, vagy németnek valló adóalanyoknál levonásba kell hozni. Valószínű, hogy ez a tiltakozásunk, mint annyi más, nem fog eredménnyel járni, mi azonban ezt a kérdést állandóan felszínen fogjuk tartani. Mégis csak lehetetlen, hogy rajtunk, legyőzőiteken, hadisarcszcrücn a béke tizedik esztendejében kényszerintézkedéseket hajtanak végre. Legyen elég, hogy kényszerűségből áldoztunk földünkkel, vagyondézsmával, a pénzünkkel. Legyen elég, hogy megkülönböztetett rigorozitással kezelték anyagi kérdéseinket, pénzügyileg legyengítettek bennünket; ne kényszerítsenek tehát minket az clszakítottakat, a kisebbségi sorsra kényszerítőiteket és a lcgyőzötlckct csakis a győzőket terhelő csehszlovák felszabadítási illeték fizetésére. Egyedül az igazságszolgáltatás terén nem állítom, hogy Ruszinszkó hátrányosabb helyzetben volna, mint a történelmi országok. Az igazságügyi miniszter úr azonban csak sopánkodni tud. A helyzet javítására volna ugyan elgondolása, a bírák
