Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
250 Fedinec Csilla A költségvetés szerint a ruszinszkói állami erdőgazdálkodásból eredő jövedelem beruházási célokra az igazgatóságok kezén marad ugyan, a kortesrezsim vezetése alatt álló ügyvitel mellett azonban semmi garancia sincs arra, hogy ez a jövedelem tényleg hasznos beruházásokra fordíttatik. Azt mondják, hogy a földreformnak földclosztási része már befejezést nyert és már csak az crdőrcform van bátra. Hát tisztelt Uraim és Hölgyeim, Ruszinszkón is készen van a földreform, hivatalos statisztikák még nem jelentek meg, de azért anélkül is megrajzolhatom ennek a nagy csehszlovák szociális áldásnak a képét. A Schönbom uradalmat nagyszerű taktikával sikerült a Živnobankkal társult svájci érdekeltség kezére juttatni és igy 35-90 évig várhatunk még, amíg itt földreformról tárgyalhatunk. Ezzel a taktikával Gát, Jánosi, Ardó, Beregszász, Kígyós, Nagybereg, Beregújfalu, Dercén, Eornos magyar községek, továbbá Alsó- és Felsőremete, Bárdháza, Makarja orosz községek estek cl jogos földreform igényeiktől. A máltai lovagrendnek adták a Tclckiék dolliai 60.000 holdas erdejét. Ez a ruszinszkói földreform második nagy áldása. A harmadik áldás azt a 16 maradékbirtokost érte, akik közül 14 cselt, 1 ukrán és 1 nagyorosz nemzetiségű. A negyedik áldás ama telepesek fejére szállott, akiket a földreform jóvoltából a történelmi országokból telepítettek hozzánk, nyilván azért, mert sem a ruszin, sem a magyar nem akart földet és szívesebben megy Belgiumba, Kanadába, Argentínába. A magyarság, feltéve, hogy a község elég számú agrárpárli igazolványt fogyaszt, csinálhat legclöbérlő družstvot és ha még jut valahol egy kis darab fold, úgy arra kihajthatja a marháját, de ismétlem, csak agrárpárti igazolvánnyal. Arról egyáltalán beszélni sem leltet, hogy a földreform a magyarság számára a legcsekélyebb előnyt, kedvezményt hozta volna meg, sőt helyzetünket csak megnehezítette. Az agrárpárti kortespolitika teljes meztelenségében tűnik elénk, ha a szőlő és bortermelésünk sanyarú helyzetét nézzük. Az agrárok kortcshada teljes szájjal kürtöli a magyar szőlögazda fülébe: gyere hozzám, mi majd megvédünk, megtiltjuk a borhamisítást, megszűntetjük a görög, olasz, spanyol bor behozatalát, védőegyesületet csinálunk; dcputációval megyünk a miniszterhez, ő majd elintézi a dolgot. Igen, és a főldmívclésügyi miniszter úrnak kollégáival egyetemben a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy megalkossa az élelmiszerek - idetartozik a bor is hamisításáról szóló tilalmi törvény javaslatát, ellenkezőleg a kereskedelmi minisztérium ankéteket rendez, hogy hány százezer hektoliter és hány fokra cukrozott és fclszcszclt idegen bort kcllcmc még behozni, mert hát a történelmi ország fogyasztói nem tudják nélkülözni az éles, erős borokat. Ez olyan jánusarcú, söröshordó tetejéről beszélő kortcspolitika, amelyet elszenvedhet, eltűrhet a jóidegű ember a választási harc hevében, de amely politika nem alkalmas népek, nemzetek, országrészek állandó irányítására. Uraim, Önök túl sokat beszélnek a mezőgazdasági és általában a közgazdaság válságáról, de nemcsak az orvoslásra irányuló tettek, hanem az akarat és készség is hiányzik. Hát nem a lcglogikusabb volna, hogy a szcmcstcrmés értékesítésének válsága éveiben a többi termelési ágat karoljuk fel, így a szőlészetet is? Nem, Önök magára hagyják a szőlősgazdát és akit az import és hamisított borokkal még nem fúllasztottak cl, arra ráküldik a bctcgscgélyző pénztár végrehajtóját, aki tűzzcl-vassal hajtja be nemcsak az állandó munkások után járó illetéket, hanem razziákat tartva minden szőlőshegyen talált ember után kiveti a horribilis díjakat. És ha mára gazdasági válságnál tartunk, meg kell állapítanom, hogy a kormány nagyon rossz utakon jár az orvoslás tekintetében, mert nem keresi a baj okait, nem
