Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez

241

rat, mit neki a demokrácia! Elég, ha ez a két frázis az alkotmánytörvényben benne van és a külföld úgy látja azt.

Semmi sem történt, minden maradt a régiben. Még akkor sem állott cl a prágai kormányzat az erőszakosságaitól, amikor az előbb említett 123/1923. számú kormányrendeletet a csehszlovák Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság alkotmánytsértőnek mondotta ki, mert ugyanezt a rendeletét törvény alakjába öntötte és a prágai parlamenttel elfogadtatta dacára annak, hogy ily ügyekben Ruszinszkót illetőleg a prágai parlamentnek az illetékessége és hatásköre egyáltalában nincs.

A parlament eme ténye az önkényes békerevízió során a hatodik nagyobb lépésnek mondható.

E törvényre újból felhívta a Magyar Pártok Szövetsége a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság figyelmét, melynek joga lenne c törvénynek alkotmányellenessége miatt az alkotmánybíróság előtt panaszt emelnie, de a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság c beadványunkra a mai napig sem válaszolt.

1927. febr. 19-én arra a hírre, hogy a prágai kormány a közigazgatási reformot Podkarpatská Rus autonóm területére is ki fogja terjeszteni, a Központi Ruszin Nemzeti Tanács, amely annak idején a csatlakozást kimondotta, egy kiáltványt adott ki és tiltakozását fclküldöttc Prágába. A küldöttség azonban a legridegebb fogadtatásban részesült.

1927. július 14-én a prágai parlament a közigazgatási reformot megszavazta és ezzel megtelte Podkarpatská Rus autonómiáját illetőleg a békeszerződés revíziójához a 7., a leghatalmasabb és utolsó lépést, amelyet betetőzött az a tény, hogy a törvényt 1928. július l-jén életbe is léptették anélkül, hogy még ebben a békeszerződés-ellenes törvényben előírt látszólagos népakarat kifejezőjét, a választást, előzetesen megtartottak volna. Az önkényuralmat a csehszlovák kormány tehát már odáig vitte, hogy magát a St. Germami szerződést félretette, nem létezőnek, hatálytalannak tekinti, nem gondolva arra, hogy ezzel elvesztette a jogalapot, amellyel 10 évvel ezelőtt Podkarpatská Rust megszerezte.

Nem gondol arra a csehszlovák kormány, hogy a ruszinszkói autonómia nem egyedül ruszin politikai érdek és hogy a ruszinszkói autonómia gondolatát a világháború után a békccsinálók azért vetették fel, mert ennek a területnek a béke szempontjából különösen jelentőséget tulajdonítottak. Ennek a területnek az autonómiájára tehát nemcsak c területnek kis népessége vigyáz, hanem vigyáz arra Európa is. Ha talán időlegesen az európai hatalmak figyelme másfelé terelődött is, minden pillanatban megjöhet az alkalom arra, hogy a csehszlovák kormánytól számon kérjék a Ruszinszkó részére meg nem adott autonómiát.

A csehszlovák kormány megfeledkezik arról, hogy úgy a békeszerződésnél, mint az alkotmánytörvénynél cgyszcr-cgyszcr erősebb az erkölcsi törvény, amely elöl néha-néha politikai zsonglőrösködésscl ki lehet ugyan térni, de cl fog jönni az alkalom, amely ki fogja kényszeríteni ennek az erkölcsi törvényüké, a békeszerződésnek és ezzel a mi igazságunknak érvényesülését. Mi reméljük, hogy előbb-utóbb akad a békeszerződést aláíró érdekelt hatalmak közt egy, amelynek lclkiismcrctc megmozdul, vagy ha az sem, akkor politikai érdekei fogják kívánni, hogy a békeszerződésekben lefektetett és annak alapját képező önrendelkezési jogot c területen is juttassa érvényre és ezzel eleget tegyen a Millcrand-félc kísérőlevél azon szakaszának, mely szerint: „legkomolyabb figyelemmel lesznek (a nagyhatalmak) ennek a népességnek jövőben nyilvánított kívánságaira és kikényszerítik a lehetőséget arra, hogy a rutén autonomikus terület népessége kívánságait nyilvánosan kifejezhesse.”