Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
242 Fedinec Csilla Mint már említettem, az alkotmány törvény oktroj-jcl legét nem először van alkalmam hangsúlyozni a nemzetgyűlésben. Ezt megtették különben a nemzetiségek többi törvényhozói is. A jelen alkalommal azonban arra kívánok rámutatni, hogy a centralista körök ama védekezése sem állja meg a helyét, hogy hát az 1919/20-as évek politikai atmoszférája mellett a magyar és német kisebbségek úgysem fogadták volna cl a meghívást az alkotmányhozó gyűlésre, tehát azért nem is hívtak meg bennünket. Nem uraim, ezek az esztendők csak az Önök számára hoztak olyan óriási örömet, amely annyira megzavarta higgadt gondolkodásukat, hogy a közjognak alapvető elveit félrerúgva konstitúciót diktáltak a népnek és ezzel a demokrácia helyett az abszolutizmus alapját vetették meg. Számunkra ezek az évek súlyos, máig meg nem szűnő gyászt hoztak, amely gyász azonban nem akadályozott meg bennünket józan, higgadt meggondolásainkban akkor, amikor nemzetünk életéről volt szó. Hogy ez tényleg úgy volt és van, elég utalnom magyar törvényhozótársaim 1920. évi elvi megnyilatkozásaira. A jelen alkalommal csak arra akarok még röviden utalni, hogy a felszabadulás mámoros örömében Önök között, a csehek között is akadt, aki megőrizte eme higgadtságát, aki az alkotmánytörvény megszületésénél észrevette az újszülött szervi hibáját. Vavrinck dr„ a tudományos hagyományokban gazdag prágai egyetem közjogi professzora már 1920 elején kiadott közjogi tankönyvében megállapította, hogy az alkotmány a cseh és a szlovák nemzet számára is határozottan oktroj-alkotmány és nyomban megjelölte a fonák helyzet orvoslásának egyetlen módját: „ha a hatalom pillanatnyi birtoklója a demokratikus, a köztársasági államformát választotta az új állam alapjául, úgy egy igen széles választási törvény alapján, amely - mondjuk - minden 5000 lakosnak biztosított volna képviseletet, alkotmányozó nemzetgyűlést kellett volna összehívnia. Ez az alkotmányozó nemzetgyűlés más törvényt nem alkotott volna, csakis az alkotmánytörvényt.” Ami egészen helyes felfogás. Az ily nagy jelentőségű jogi és történelmi aktust nem szabad zavarnia semmi más gondnak, minden figyelmet a konstitúcióra kell összpontosítani. Ezután az alkotmányozó nemzetgyűlésnek szét kellett volna oszlania és helyét már az új alkotmány szerinti törvényhozó testületnek kellett volna átadnia. Miután a ma érvényes alkotmánytörvényt nem így hozták, ezért helyes Vavrinck dr. cselt profeszszornak az a megállapítása, hogy az alkotmánytörvény oktrojált alkotmány és hozzáfűzhetjük: a népuralomnak abban lefektetett elvei az áldemokrácia tanításai. Az új állam építése kezdetén elkövetett ezen súlyos hiba végzetesen megbosszulta magát eddig is és állandóan örök bajok forrása marad az állam életében mindaddig, amíg a baj forrását nem javítják meg. Egészen természetes, hogy az alkotmánytörvény meghozásánál elkövetett hiba nem tekinthető amolyan szépséghibának, amely - mint azt megint a centralisták hirdetik - helyrehozatott azáltal, hogy a későbbi nemzetgyűlések hallgatólag tudomásul vették. Nem Uraim, az alkotmánytörvénynek eredeti bűne otthagyta cltörülhctetlcn nyomát a következő nemzetgyűlések minden munkáján. Alakilag egyetlen törvényről sem mondható „hogy az a nép igazi akaratának kifejezője volna, tartalmilag pedig minden egyes törvényükben és különösen a nagy reformtörvényeikben földreform, szociális biztosítás - találhatók olyan részek, amelyekkel ezen állam lakosságának nagyobb része - a nemzetgyűlés mesterkélt és saját egyéni, önző célokat követő vétšinája ellenére - nem ért egyet és sohasem fog egyetérteni. Vagyis a törvényhozás egész munkája magán viseli az oktroj bélyegét. Ez vonatkozik természetesen a nemzetgyűlés talán legfontosabbnak mondható munkájára, az állam évi költségvetésének a megállapítására, illetve megszavazásá-
