Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 239 Magas Tátráig roméit autonóm területe évről évre zsugorodott, hogy végre a határ Ruszinszkó fővárosának tövében haladjon át, ugyanúgy ment végbe az autonómiatörekvések jogi letörése is törvényekkel, rcndclctckkcl és centralista ukázokkal. Ruszinszónak békeszerződésekkel biztosított különállása a prágai centralista jogászok békeszerződéseket revideáló rctortáin, mint azt már 1928. okt. 14-én Beregszászban tartott kongresszusi beszédemben is elmondottam, fokozatosan így cscncvészcscdctt, törpiilt és végül semmivé foszlott. Első revíziós lépése volt a prágai kormánynak az, amikor a békeszerződés 13- ik cikkének utolsó mondatát az alkotmánytörvényből kihagyta, amelyben ugyanis a békeszerződés kimondja azt, hogy „Ruszinszkó képviselői a csehszlovák parlamentben nem fognak szavazati joggal bírni oly törvényhozási ügyekben, melynek a ruszin országgyűlés hatáskörébe tartoznak.” E negatív intézkedéssel a prágai kormányzat nem elégedett meg, hanem megtette a békeszerződés ellen a második revíziós lépést is akkor, amikor az 1920. február 29-én elfogadott választási törvényben Podkarpatská Rus nem mint autonóm területet, hanem mint a Csehszlovák Köztársaság 23-ik választókerületét kezeli 9 képviselővel és 4 szenátorral, akik tehát a Csehszlovák Köztársaság törvényhozóiként szerepelnek a prágai parlamentben és nem úgy, mint az autonóm Podkarpatská Rus kiküldöttei. Ez abból is kitűnik, hogy a képviselők ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a többi képviselők, holott a békeszerződés parancsa szerint ezek nem rendelkezhetnek szavazati joggal olyan törvényhozási intézkedésekben, amelyek az autonóm Pokarpatská Rus törvényhozásának hatáskörébe vannak utalva. A békeszerződés ugyanis ez intézkedésével meg akarta előzni a hatásköri összeütközéseket a prágai parlament és a ruszinszkói parlament között az autonómnak nyilvánított ügyekben. A prágai kormányzat azonban az azóta eltelt 10 év által igazolt ama törekvését fektette le a békeszerződést önkényesen revideáló alkotmánytörvényénck eme intézkedésébe, hogy ti. minden hatalom és minden intézkedés a cselt többség diktatúrája által vezetett prágai törvényhozás hatáskörébe tartozzék és a ruszinszkói parlamentre semmi szükség sem legyen és annak hatáskörébe semmi se essék. A prágai kormányzatnak harmadik önkényes revíziós lépése az volt, amikor az alkotmánytörvényben megcsorbította a ruszinszkói kormányzó önállóságát. A békeszerződés szerint ugyanis a kormányzó csupán a ruszinszkói parlamentnek felelős és öt közvetlenül a köztársasági elnök nevezi ki, míg revideálás után c békcszcrződésbcli szakasz úgy lett az alkotmánytörvénybe beiktatva, hogy a kormányzót nem közvetlenül nevezi ki a köztársasági elnök, hanem a kormány ajánlatára és a kormányzó nemcsak a ruszinszkói képviselőháznak felelős, hanem az önkényes revizió szerint az elnöknek is és a kormánynak is. E revíziós lépésekkel a Ruszinszkó részére garantált autonómiát a csehszlovák kormányzat lényegében önkényesen megsemmisítette, de ez ellen sem Zsatkovics, sem a direktóriumi tagok, Vološin, Brascsajkó, Hadzsega stb. nem tiltakoztak. Pedig, hogy mennyire fontosnak tartották a békecsináló nagyhatalmak Európa békéjére nézve a mi területünknek önállóságát, azt legjobban mutatja, hogy még eme önkényes revíziós kormányzati és törvényhozási intézkedéselv után 3 hó múlva, 1920. május 6-án kelt ún. Millcrand-félc kísérőlevélben" Ruszinszkóra nézve ezeket mondják a nagyhatalmak: „Megegyeztek a Csehszlovák állammal abban, hogy a 37 37 Millerand-féle kísérőlevél - a trianoni magyar békeszerződés véglegesítését jelentette be a szövetségesek nevében.
