Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
116 Fedinec Csilla 40 Ungvár, 1923. szeptember 13. Korláth Endre (ungvári városi képviselőjelölt) programbeszéde az őslakosság Autonóm Pártjának ungvári gyűlésén Ungvár város állami vezetéséről. Kedves Őslakos Testvéreim! Úgy érzem, hogy az a bizalom, amely Ungvár város őslakossága részéről letartóztatásom idejében'” azzal ért, hogy az Őslakosság Autonóm Pártja mint listavezetőt jelölt engem a város képviselőtestületébe, följogosít arra, hogy elmondjam felfogásomat a város eddigi gazdálkodásáról és elmondjam gondolataimat a város jövő gazdálkodását illetőleg. Nem mulasztom cl, hogy ki ne fejezzem abbeli felfogásomat, hogy a városok és községek gazdaságára és gazdálkodására nézve nem tartom egészségesnek a politikának a községi adminisztrációba való bevitelét, mert éppen elégséges szakadékot és válaszfalat épít föl a parlamenti választás az egyes osztályok és egyének között. Azonban, ha a „rólunk-nélkülünk” meghozott országos törvények kötelezővé teszik, hogy a képviselőtestületi választások politikai nézőpontok szerint történjenek, mi ehhez alkalmazkodunk és nem rcstclljük megmondani a községi választásoknál a mi hitvallásunkat. Ez azonban már annyira ismeretes - azt hiszem - az őslakosság előtt és szorosan véve a mai gyűlés keretébe nem is tartozik. így hát szigorúan a tárgynál akarván maradni, a mi városunk kulturális és gazdasági életéről és a mi városunk jövőbeli kulturális és gazdasági fejlődéséről fogok ez alkalommal nyilatkozni. A forradalom óta lefolyt öt esztendő városi gazdálkodását röviden azzal jellemezhetjük kulturális szempontból, hogy a város kinevezett ’vybor’-a, amelynek semminemű érzelmi közössége nem volt a város őslakosságával, részben a saját elhatározásából, részben felsőbb nyomásra minden megtett az őslakosság kultúrájának visszafejlesztésére. Vagyis mindent megtett, amit mi nem akartunk és ami ellenünk irányult. Ungvár város a múltban, a forradalom előtt, bár szerény anyagi viszonyaihoz képest, de mindent megtett - még erőfeszítések árán is - kultúrájának fejlesztésére. De mivel ezek a dolgok az őslakosság szeme előtt történtek, fölösleges velük részletesebben foglalkozni. Hiszen mindnyájunknak tudomásunk van arról, hogy ez a kis város a saját erejéből állított fel például felsőkereskedelmi iskolát és színházat. Ez a kis város, igaz ugyan, hogy nagy állami támogatás mellett, de mégis a saját filléreinek hozzátételével, egyes kiválóbb lakosunk áldozatkész munkájával emelte azokat az igazán európai nívójú modem kórházakat stb. S a forradalom óta sem történt más, csak rombolás. Megszüntették az általunk fölemelt felsőkereskedelmi iskolát; kísérletet tettek az általunk épített kórházaknak 16 16 Augusztusban ítélték kétheti fogházra, mert egyike volt azoknak, akik 1921. augusztus 20- án az ungvári római katolikus templomban elénekelték a magyar himnuszt.
