Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez 1919-1936 - Fontes Historiae Hungarorum 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Dokumentumok

Dokumentumok az OKP történetéhez 253

javaink, földmívelésünk, iparunk, kereskedelmünk a cseh centrális rendszer prédájául odadobva, népünk koldussá téve tódul Amerikába. Kultúránk, vallásunk, nyelvünk a legközvetlenebb veszedelemben... És mindez a mai rendszernek a mai kormányzatnak köszönhetjük, annak, amelyik tőlünk bizalmat kíván, vár! Avagy talán ezek a bajok elmúlnak, hogyha mi is oda állunk mögéjük. A jó gyerekeknek jutalom dukál? Aki hiszi, az menjen, a lelke rajta, én nem hiszem. De erkölcsileg is lehetetlen a dolog.

A szlovákság autonómia megadása nélkül nem mehet, pártunk magyarsága és németségére nézve nem csekélyebb az akadály.

Nem csinálunk belőle titkot, hogy a magyarságot és németséget nem szíve vonzotta ebbe az államba, de beparancsolta a békeszerződés hatalmi szava. Ám ugyanezen békeszerződés az idekényszerített kisebbségeknek jogokat is biztosított. Részben írott jogokat, amelyek a szerződés §§-aiban vannak lefektetve, részben nem írott jogokat, amelyeket betűbe szedni nem kellett, amelyek az ittlét tényével járnak. Ilyenek az élét joga s az ezzel öszszefüggő egyéb jogok.

Abból a tényből, hogy a mi sorsunk fölött rendelkező békeszerződés meghatározta jogainkat, szükségszerűen következik, hogy ezek a jogok nekünk pusztán és kizáróan állampolgári kötelességeink teljesítése ellenében járnak, járnak pedig teljes egészükben. Állampolgári kötelességét a magyarság és németség illetékes helyről jött kijelentések bizonysága szerint példásan teljesíti, a részére biztosított jogokra tehát teljes egészükben igénye van. Igénye van anélkül, hogy a kormányt támogatná.

Ha tehát minket jogaink respektálásának ígéretével, vagy ahogy hangoztatják, kisebbségi jogaink liberálisabb kezelésének kilátásba helyezésével csábítanak, akkor vágjuk a szemükbe, hogy ezek nekünk minden ilyen ellenérték nélkül járnak, ha pedig ezeknél többet ígérnek, akkor csak azt válaszolhatjuk: előbb teljes mértékben követeljük mindazt, amire törvényes igényünk van s ha ezt megkapjuk, akkor áll be annak lehetősége csupán, hogy elhatározásainkat irányító tényezőket komoly megfontolás tárgyává teltessük.

És ebben az etikailag kétségtelenül helyes, jogilag megtámadhatatlan gondolatmenetben foglaltatik először Beneš és a többi nagyságok által hangoztatott frázis való értelmének cáfolata, amely szerint jogok csupán a lojális kisebbségnek járnak, de benne foglaltatik azon lehetőség kerete, amelyben pártunk a kormányt támogatja s támogatni is kész. Ha a lojalitás alatt az állampolgári kötelességek teljesítését értik, úgy az összes jogok járnak nekünk, mert hiszen ezt reánk nézve hivatalosan elismerték, ám éppen ez a bizonyítéka, hogy ők a kormány iránti lojalitást kívánják, erre azonban épen az előbb kifejtettek szerint semmiféle igény nincsen.

De vajon hogyan fest Beneš okoskodása a belőle kínálkozó jogi, vagy etikai konzekvenciák következetes levonása mellett. Ha áll az a tétel, hogy jogok csak a lojális kisebbségnek járnak, akkor vajon nem logikus-e azt