Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Gyűlölet helyett megértéssel. Interjú Dobossy Lászlóval
tem semmit, erre Noszkay azt mondta: „Lacikám, te olyan kiváló fiú vagy, hogy a 75 birkák közt lenne a helyed, és ott is első lennél! Nem erre a gólyára gondoltam - mondja ő -, hanem ama bizonyos Francisco Goyára” - szóval a spanyol festőre, akinek az albumát ő már a tanári szobában kikészítette, mert a tananyag éppen a spanyol polgárháború volt. Én vissza kullogtam a kitömött gólyával a szertárba, reszkető lélekkel bekopogtam a tanári szobába, és elkértem a Noszkay tanár úr által előkészített Goya-albumot. Most megint egy fontos mozzanathoz érkeztem: alighogy eltávozott tőlünk Hornyák Odiló, a tanév elején új tanárt kaptunk az élő idegen nyelvek tanítására. Nálunk a francia volt kötelező, de fakultatívan németet is lehetett tanulni. Elég az hozzá, hogy francia-német szakos tanárként érkezett hozzánk Krammer Jenő.77 Csodálatos ember volt, különösen művelt, rendkívül képzett, aki tanulmányait Budapesten kezdte az Eötvös Kollégiumban, aztán Prágában, az ottani német egyetemen nosztrifikáItatta oklevelét. Hozzánk mint fiatal tanár érkezett, és mondhatom, hogy számunkra valóságos élmény volt, hogy eltűnt mindaz, ami a diákéletet akkor is, meg most is megmérgezte, megmérgezi, nevezetesen a notesz, meg az osztálykönyvbe írás, meg mindenféle ilyen szörnyűség, hanem baráti szellemben folytak a tanórák. És közös séták a városban, meg a városon kívül. Úgyhogy Krammer Jenő kezdettől fogva más és több volt számunkra, mint csak tanár. Most lassan átkanyarodom egy másik témakörre. Amikor nyolcadikosok lettünk, járattunk egy francia nyelvű hetilapot, a Monde-ot, hogy gyakoroljuk magunkat a francia nyelvben most már nemcsak középiskolás fokon, hanem hogy jobban megismerjük a francia világot. Krammer Jenővel beszélgetve fölvetődött, hogy tegyünk közzé ebben a hetilapban egy hirdetést, amely fölajánlja, hogy fiatal csehszlovákiai diák bármilyen munkát elvállalna koszt és kvártély ellenében. Jött is három válasz, úgyhogy a nyolcadik tanulmányi év, vagyis az érettségi után hárman kimentünk Franciaországba. Én rögtön az érettségi másnapján. A bankettet meg sem várva, elindultam Franciaországba, de közben megálltam Pozsonyban, ahol az Uránia nevű egyesület rendezésében előadást tartottam. Ha jól emlékszem, az volt a rendezvény címe, hogy „Fiatal szlovákiai magyar szerzők”, vagy valami hasonló. Tehát ott közösen Jócsik Lajossal, Peéry Rezsővel és Kovács Endrével, négyen, felolvasást tartottunk. Mielőtt továbbmennénk, hadd mondjam el, hogy az Uránia egy pozsonyi magyar kulturális egyesület volt, a szabadkőművesek nyilvánosság előtti szervezete. Itt most kiegészítésül az előbbiekhez hozzá kell tennem, hogy a diákmozgalmak, amelyekről szó esett, tehát a Szent György Kör, a Sarló, nagyon sokat köszönhetett a szabadkőműveseknek, olyan értelemben, hogy ők semmiféle beleszólást nem igényeltek maguknak, de anyagilag lehetővé tették működésüket. Általában elmondható, hogy a szabadkőművességnek határozott jelentősége volt az ottani magyar kulturális életben, például azzal, hogy létrehozták és támogatták a színpártoló egyesületet, a magyar iskolák mellett működő szülői szövetségeket, a könyvkiadást, és így tovább. Úgyhogy ez külön téma lenne: a szabadkőművesség és az ottani magyar kulturális élet. Én tehát Franciaország felé utazva megálltam Pozsonyban, ott megtartottam az előadásomat, és az éjféli vonattal már utaztam is 77 Krammer Jenő (1900-1973): (Cseh)szlovákiai magyar pedagógus, irodalomtörténész, neveléstudós. 1927-től húsz éven át a Pázmány Péter Gimnázium francia nyelv tanára. Főként német és magyar irodalommal foglalkozott, az idegen nyelvek tanításának módszereivel, illetve serdülőkori problémák témakörrel. Az ő tanítványa volt többek között Dobossy László és Jócsik Lajos. DOBOSSY LÁSZLÓ
