Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Pozsony bűvöletében. Interjú Schleicher Lászlóval
Kodály Zoltánnal volt, éspedig elsősorban mielőtt még őt személyesen mégis- 57 mertem, amikor Kodály Zoltánnak a 70. születésnapját ünnepeltük meg, akkor itt, a pozsonyi magyar gimnázium 140 tagú gyermekkórusával és egy 100-tagú vegyes karával, egy első pozsonyi éneklő ifjúsági hangversenyt rendeztünk. Amelynek kötelező kórusműveinek az előadását én vezényeltem és adtam elő a pozsonyi színházban. Lépcsőzetes dobogón fölállított, nagy, hatalmas énekkarral. 700 tagú énekkar szerepelt. Ez volt a pozsonyi front után az első magyar éneklő ifjúsági hangverseny. Ez már a Csemadok égisze alatt volt? Igen, akkor már működött a Csemadok, amely lényegében az SZMKE utóda volt. Már az SZMKE-ben kezdték az énekkultúra felkarolását, s aztán az ötvenes évektől kezdve, amikor a Csemadok elkezdett működni, akkor már rendszeresen szerveződtek ilyen kórusrendezvények. Sőt, több vidéki tanítónak is alakult gyermekkórusa és később felnőttkórusa is. Arra is emlékszem, hogy később a Csemadok karnagykurzusokat is rendezett, amelyeknek a vezetésére fölkért engem is, és én éveken keresztül vezettem azt a karnagytanfolyamot, hogy kiképezzünk további fiatal magyar karnagyokat, hogy ők vezessenek magyar énekkarokat. Milyen magyar politikusokra emlékszik az 1. világháború utáni időszakból? Itt, Szlovákiában főképp Esterházy Jánosra emlékszem. Ő volt a magyar pártnak a főelnöke, és aztán a kultúrkapcsolatok és intézmények élén Csáky Mihályra.72 Gróf Csáky Mihályra emlékszem, akit én nagyon becsültem, szerettem és tiszteltem, s aki velem is jó baráti viszonyba került. Esterházy Jánost csak látásból, hallásból és egypár beszélgetés alkalmával ismertem, vele nagy kapcsolatom nem volt, de szomorúan éreztem és éltem át az ő tragikus sorsát, hogy hogyan ítélték halálra és pusztították el. Nagyon szerették őt a pozsonyiak. Egy ideális, jellemes karakterű ember volt. Úgyhogy semmi rosszat nem lehet rá mondani. Nagy tisztelője volt az embereknek, a polgártársainak, az államnak, jellemes és vallásos ember is volt Esterházy János. A két háború közötti időszak után az 1938-as bécsi döntés következett. Hát az nagyon nagy csalódás volt. Mert mindenki, s főképp a pozsonyi magyarok azt hitték, hogy most visszakerül az egész Felvidék. De hát abból csak az alsó sávot hagyták meg. Ahol a magyarság nagy többségben élt. Úgyhogy mi örültünk annak is, hogy legalább ezt visszakapta a régi Magyarország, és emlékszünk, Horthy Miklós fehér lovon hogyan vonult be Kassára, amikor az a rész visszakerült, ellenben itt nagy csalódás volt, hogy Pozsony viszont nem került vissza, mert erre nem így számítottunk. Hogy emlékszik vissza az önálló szlovák állam idejére? Hát, őszintén szólva, szomorúan emlékszem rá. Olyan gyűlölet indult el szlovák részről a magyarok ellen, amit nem lehetett nyugodt lélekkel konstatálni. Például az volt a vezényszó, hogy Szlovákiában csak szlovákul lehet beszélni. Na Slovensku 72 Csáky Mihály (1904-1974): Politikus, nagybirtokos. Kezdetben a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület elnöke, majd a Szlovenszkói Magyar Párt alelnöke volt, amelyen belül a németbarát vonalat képviselte. 1945-ben a Szovjetunióba hurcolták, de megszökött és Németországban telepedett le. SCHLEICHER LÁSZLÓ
