Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Pozsony bűvöletében. Interjú Schleicher Lászlóval
azok, akik a zenei ismereteimet, teóriát, harmóniát, intonációt és zeneszerzést 53 tanították, és tőlük tanultam ezeket az alapelemeket, a dirigálás szakon viszont [...] Kornél volt az a tanár, aki egyébként nekem a gimnáziumban valamikor osztálytársam volt. Ő Prágában végezte el a zenei tanulmányait, ott végezte a konzervatóriumot, aztán itt lett Pozsonyban a dirigálás tanára. így jutottam hozzá a karnagyi és zeneszerzői szaktudományhoz. Hogy zajlott le itt, Pozsonyban a Trianon utáni államfordulat? Hogy érintette az itt élőket ez az időszak? Hát, nagyon lehangoló és szomorú lélekkel, megtört szívvel és tragikusan vettük ezt a dolgot tudomásul. Egyébként az, hogy úgy mondjam, nagyon furcsa volt és különleges, hogy mikor ide bevonultak, akkor - ha jól emlékszem - cseh katonák, orosz katonai egyenruhában jelentek meg mint fölszabadítok. Úgyhogy az itteni nem az őslakosok diadalkaput készítettek számukra, és nagy hódolattal fogadták őket. Nem az őslakosok, hanem az itt élő, más vallású és más nemzetiségű állampolgárok. Úgyhogy mi csak szemtanúi voltunk ennek az egész megszállásnak. Mi csak néztük, hogy ezek jöttek fölszabadítani minket valamilyen elnyomatás alól, amit mi saját magunk soha nem éreztünk a saját itteni létünkben. Tehát az egész propaganda egy becsapás volt. Mindenki tudta, hogy itten most más világ lesz, de azt éppen nem gondoltuk, hogy ezzel kezdődött meg a mi tragikus sorsunk, kisebbségi tragédiánk. Igen. A pozsonyi németség és magyarság nem tiltakozott ez ellen a megszállás ellen? Hát, itt akkor olyan terror volt, hogy nem sok tiltakozást mertek szervezni. Volt egy demonstráció, egy spontán tüntetésféle, de a csehek mindjárt a tömegbe lőttek, s jó páran meg is haltak. A katonaság ugye fegyveresen fölszerelve jött ide be, nem mert senki semmit csinálni. Itt nem volt ember, aki ezt követően szervezzen valami demonstrációt, vagy ellenállást. A hangulat, az általános hangulat, deklinált, apatikus hangulat volt. Minket ez váratlanul ért, mert azt senki se sejtette, hogy egy állam egyszerre csak így fog megszűnni, minden következmény nélkül. A városi hivatalokban hogy ment ez végbe? Egyszerűen úgy, hogy a Csehországból jövő emberek lepték meg a várost, az állami hivatalokat és az egész országot. Minden helybe, városba, hivatalba cseh tisztviselőket ültettek, s kirúgták az ott lévőket. Pozsony akkor milyen jellegű város volt nemzetiségi szempontból? Pozsony előzőleg német és magyar város volt. A szlovákok kisebbségben voltak. Elenyésző kisebbség, úgyhogy nem játszottak szerepet. De a fordulat után az őslakosok, tudomásul véve az új helyzetet, nem gyűlölték sem a szlovákokat sem a beözönlő cseheket, úgyhogy itten barátságos, szolid és egyetértő légkörben folyt az élet, nem voltak ellenségeskedések, gyilkosságok és nem tudom milyen durva föllépések. Békességben éltek, Pozsony nagyon békés város volt. Társadalmi és gazdasági szempontból ítélve a dolgot, úgy gondolom, hogy akkor még az 1. világháború előtt és az utána következő években nyugodt élet volt olyan értelemben is, hogy az emberek egymást tisztelték, becsülték, és nem volt olyan hajsza, nem volt olyan szörnyű drágaság. Ahogy jöttek az évek egymás után, s a különféle változá-SCHLEICHER LÁSZLÓ
