Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Pozsony bűvöletében. Interjú Schleicher Lászlóval
Laci bácsi, hogy emlékszik vissza a gyermekkorára, hol született, kik voltak a szülei? Pozsonyban születtem, de az édesapám losonci volt. És pedig azért, mert a Schleicherek a török hódoltság után, annak megszűnése után a Habsburg uralkodók meghívására Németországból bevándoroltak ide, Közép-Európába és Magyarországra. Úgyhogy a mi őseink Németországból származtak, és az egyik ős, szüleimnek ivadéka Losoncon telepedett le: az édesapám ott született, Losoncon. Az édesanyám viszont a szomszédos Ausztriában, Burgenlandban született, és itt, Pozsonyba járt német iskolába. Úgyhogy az eredetünk tulajdonképpen német. De apám is Losoncon tanult magyarul, aztán mikor álláshoz jutott, ide, Pozsonyba került mint a pozsonyi gázgyár főtitkára, illetőleg üzemvezető hivatalnoka. És itt ismerkedett meg az édesanyámmal. Úgyhogy én az ő nagy családjának a tagja, a gyermeke voltam. Nyolcán voltunk testvérek, azok közül én az utolsó előtti voltam. Ha megengedi, elmondhatom azt is, hogy a testvéreim közül már mind meghaltak, csak én maradtam egyedül még itt emlékül a pozsonyi Schleicherek közül. Én csak csináltam azt, amit a sors rám zúdított. Kénytelen voltam azt csinálni, mert én tulajdonképpen egy pályát tévesztett ember lettem. Mert nekem a művészetek iránt való tehetségem gyerekkorom óta megnyilvánult, a jó hallásom miatt és a zenei tehetségem miatt, azonkívül még nagyon jól tudtam rajzolni és festeni is. Már egészen érettségimig, sőt, diákkoromban is sokat rajzoltam és festettem, és minthogy az érettségi után itten, Pozsonyban nem volt sem zeneművészeti, sem festőművészeti akadémia, nekem akkor vagy Budapestre, vagy Bécsbe, vagy Prágába kellett volna utaznom, ott folytatnom a tanulmányaimat, de azt az özvegy, öreg, beteg édesanyám a nyugdíjából nem tudta nekem megfizetni. Ezért nem tudtam tovább képezni az én művészi tehetségeimet, amit valahogy a jó Istentől kaptam és nem örököltem, mert a szüleim közül senki se volt sem művész, sem zenész, és így tovább. Pozsonyban született és itt is járt iskolába? Minden iskolámat itt végeztem, Pozsonyban. A gimnáziumba olyan iskolába jártam, amit Pázmány Péter alapított még 1626-ban, úgyhogy ennek a királyi katolikus főgimnáziumnak voltam én az utolsó növendéke. Éspedig azért, mert a mi osztályunkkal éppen 1926-ban, 300 év múlva az megszűnt. A szlovákok beszüntették. Úgyhogy aztán a pozsonyi német reálgimnázium magyar párhuzamos osztályaiban jártam tovább és ott érettségiztem. Az érettségi után azonban minthogy itt magyar főiskola nem volt, kénytelen voltam az itteni Komenský Egyetem filozófiai, filológiai fakultásán továbbtanulni, a latin és a magyar nyelvet végeztem el. Azonkívül még a zenei nevelést is tanultam és végeztem, és amit lehetett, minden időmet a zenének szenteltem: tízéves korom óta állandóan hegedültem és zongoráztam is. Úgyhogy később, mikor az egyetemi tanulmányomat végeztem, egyúttal az itteni szlovák Dramatická Akadémia zenei és színi akadémián végeztem tovább a tanulmányaimat, ott abszolváltam a zeneszerzést a karmesteri szakon, és később azután ugyanitt hegedűt is tanítottam. Egyébként a konzervatórium két kiváló szlovák zeneszerzőjének voltam tanítványa. Az Eugén Suchoň66 és a Ján Cikker67 voltak 66 Eugen Suchoň (1908-1993): Zeneszerző, pedagógus. A modern szlovák zene megalapozója. Főként szimfonikus műveket, operákat szerzett. Ő komponálta az első szlovák nemzeti operát Krútňava címmel. Műveihez sokat merített szlovák népdalokból. Egyéb híres művei a Svätopluk című operája és az Angelika című balett. 67 Ján Cikker (1911-1989): Zeneszerző, pedagógus. 1939-től Pozsonyban dolgozott a Zeneművészeti Akadémia tanáraként. Mártanulmányai alatt sokat komponált, főként operákat és szimfonikus műveket írt. Legismertebb művei közé tartozik egyebek közt a Bég Bajazid és a Juro Jánošík című operája.
