Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Vendégségben Masaryknál. Interjú Boross Zoltánnal
BOROSS ZOLTÁN 32 Még egyszer visszatérve a pártpolitikához: mennyiben értettek egyet az akkori magyar sérelmi politikával, a pártoknak stratégiájával? Nem gondoltak arra, hogy aktívabban be kéne kapcsolódni akár a jobb viszony miatt a Nemzeti Pártba, vagy valamilyen szociáldemokrata irányban kellene tájékozódniuk? Mi a sérelmi politikát a magunk illetékességében próbáltuk gyakorolni. Ha az ember elolvassa a Vetés akkori a példányait, vagy a korabeli Új Szóban, vagy a Korunkban megjelent cikkeket, akkor láthatja, hogy mi mindenütt a magyarfölddel kapcsolatos problémákat illetően kifejezetten egy radikális földbirtokreform mellett foglaltunk állást. Kiálltunk egy olyan demokrácia mellett is, ahol mindenki saját maga elhatározása szerint dönt arról, hogy ki milyen mentalitású képviselőt küldjön a nép által választott parlamentbe. De hogy mi a napi politikába is beavatkozzunk, arra sem a létszámunk, sem pedig egyetemi lekötelezettségünk miatt nem voltunk képesek. Azt nem tehettük meg, hogy föllépjünk egy ellenzéki párt képviselőjeként, mert abban az esetben az egyetemen súlyos hátrányokat kellett volna elszenvednünk. Mihelyt kiléptem onnét, lehettem bárminek az oldalán, lehettem éppúgy magyar nemzeti párti, mint kommunista, vagy szociáldemokrata, de míg bent voltam az egyetemen, ezt nem tehettem meg a diplomaszerzés kockáztatása nélkül. Erre odafigyeltek az egyetemen. Kerültek ki a Sarló soraiból - leszámítva a már említett baloldali irányultságú egyéneket - olyanok, akik később bekapcsolódtak valamilyen politikai párt munkájába? Igen, a Szociáldemokrata Pártba, Szalatnai Rezső, Forgács Béla, Kovács Endre stb.41 A pedagógusok általában a Szociáldemokrata Párt magyar tagozatához kapcsolódtak. Azután megalakult a szlovákiai magyar kulturális egyesület, az SZMKE.42 Mi, akik már hamarább kimaradtunk a mozgalomból, és polgári pozíciókban helyezkedtünk el, majdnem mindnyájan az SZMKE-nek a tagjai lettünk: Berecz Kálmán,43 Kovács Endre, Peéry Rezső, Ludwig Aurél,44 Vass Jóska, Vass László,45 Márczy Hédy, Adamis Irén stb. Olyannyira, hogy 1938-ban, amikor a területet az anyaországhoz csatolták vissza, kitüntetést is kaptunk azért a kultúrmunkáért, amit mi az SZMKE-ben végeztünk. Hiszen az SZMKE vezetője is sarlós volt. Szombathy Viktor, aki a sarlós mozgalomban kezdett, csak éppen az elsők közt lépett ki sorainkból, és nem vállalt velünk közösséget a „koszorúaffért” követően - tudomásom szerint „magyarországi utasításra". Elmondható tehát az, hogy az 1931-es Sarló-kongresszus volt a mozgalom záróakkordja? 41 Kovács Endre (1911-1985): Irodalomtörténész, történész, tanár. A Sarló mozgalomban is részt vett. A két világháború között újságíróként, majd gimnáziumi tanárként dolgozott Pozsonyban és Érsekújvárott. 1945 után az MTA Történettudományi Intézetének munkatársaként elsősorban Kelet-Közép-Európa történetével foglalkozott. 42 Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SZMKE): Az 1920-as években létrehozott, az ellenzéki polgári magyar pártokhoz közel álló országos magyar közművelődési intézmény. Központja Komáromban volt. Első elnöke Jankovics Marcell, ügyvezető elnöke Alapy Gyula volt. 43 Berecz Kálmán (1907-1983): Jogász, publicista. A Sarló mozgalom és az SZMKE fontos tagja. Baloldali nézetei miatt a második világháború idején üldözték. 44 Ludwig Aurél (1905-1981): Publicista, jogász. A Magyar Munkaközösség mozgalmának tagja. A második világháborút követően az Egyesült Államokban települt le, ahol haláláig református lelkészként tevékenykedett. 45 Vass László (1905-1950): Rozsnyói születésű újságíró és publicista. 1939-től Budapesten élt.
