Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Vendégségben Masaryknál. Interjú Boross Zoltánnal
BOROSS ZOLTÁN 30 Hogy reagált a közép-európai konföderáció gondolatára? Nem reagált. Azt mondja: „értem”, és hallgatott. Úgy éreztem, hogy csak ifjúsági álmodozásnak tekinti a mi elképzelésünket. Mi az oka annak, hogy egyetemistákat nem pedig a különböző pártoknak a vezetőit fogadta? Nem, a magyar pártok nem közlekedtek felé. Egyik sem, kivéve a szociáldemokrata pártot, de hát az egy vegyes nemzetiségű párt volt. Ő értékelte, hogy mi fölvetettük, hogy nagyon sokat tanultunk tőle. Utaltunk az egykori fiatal csehek szeparatista mozgalmára. Ő volt a vezetőjük, mi is ugyanezen az úton jártunk, mi is a saját igazunkat kerestük. A találkozót a Sarló kezdeményezte? Mi nem kezdeményeztünk, Ő kezdeményezte, jelentőségünket megismerve a cseh sajtóban is megjelent publikációkból. Valószínűleg a belpolitikai biztonsági vizsgálatok során eljutott hozzá egy olyan jelentés, hogy itt van egy ifjúsági csoport, amely kicsit másképpen gondolkozik, mint a hivatalos magyar kisebbségi politika, és ő erre kíváncsi volt. Nekem ez volt a benyomásom. Mi avval a kisebbségi politikai csoporttal, különösen Szent- Iványval és politikai barátaival, nagyon jó viszonyban voltunk. A másik pólussal, a Szüllő-félével37 nem azt mondom, hogy barátkoztunk, hanem inkább ők akartak barátkozni velünk. Mi vitáztunk velük, de ellenségek soha nem voltunk. Bár az előbbiek során már szóba került, most mégis arra kérem, próbáljon meg részletesebben kitérni arra, milyen volt az önök viszonya a magyar pártokhoz. A korabeli sajtó tanúsága szerint nem riadtak vissza a szlovenszkói magyar politikusok címére szóló éles kritikától sem. Mi volt ennek a háttere? Hogy mi támadtuk őket? Szüllővel valóban vitáztunk. Kifogásoltuk a minden reformot ellenző általánosan konzervatív magatartását, de ugyanakkor, tiszteltük európer műveltségét. Ha Pozsonyban járt, mindig felkeresett minket. Esterházy Jánossal38 mindig egyetértettünk, reformpolitikusnak tartottuk. (Gondoljunk csak a közülünk való Peéry Rezső esszéjére.)39 Szent-lványval teljes konszenzusban éltünk, amit legjobban jellemez, hogy a Szentiváni Kúriára csak a sarlósokat és a 37 Szüllő Géza (1872-1957): Politikus, nagybirtokos. A két világháború közötti csehszlovák politika egyik fontos alakja, 1925 és 1931 között az Országos Keresztényszocialista Párt (OKP) elnöke. A prágai nemzetgyűlésben 1930-től az egyesült magyar ellenzék parlamenti klubjának elnöke volt. Az első bécsi döntést követően a magyar felsőház örökös tagjává választották. 38 Esterházy János (1901-1957): Politikus, nagybirtokos. 1932-től az OKP elnöke, majd 1936-ban az Egyesült Magyar Párt (EMP) ügyvezető elnöke lett. Az első bécsi döntés után Szlovákiában maradt és a Szlovenszkói Magyar Párt elnökeként tevékenykedett. A világháború befejezését követően a szovjetek elhurcolták, a pozsonyi népbíróság pedig koholt vádak alapján halálra ítélte. 1949-tól a csehszlovákiai börtönökben volt fogva tartva. 1957-ben a morvaországi Mírovban hunyt el. 39 Peéry Rezső (1910-1977): író és publicista. Egyetemi tanulmányait Pozsonyban, Prágában és Párizsban végezte. 1932-ben magyar-francia-filozófia szakos tanári oklevelet szerzett. A Sarló mozgalom egyik fontos szereplője volt. 1938 után Pozsonyban maradt, ahol a fasizmust elítélő publicistaként tevékenykedett. 1945-től részt vette a (cseh)szlovákiai magyarok jogfosztottságának nyílt tiltakozásában. A Magyar Végrehajtó Bizottság munkájába is bekapcsolódott. 1946-tól Magyarországra költözött, majd 1956-ban Ausztriába emigrált, később a németországi Stuttgartban telepedett le.
