Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Tartózkodása államérdekből nem kívánatos. Interjú Szabó Károllyal
Hogyan került vissza a Felvidékre, Érsekújvárra? 277 Pályázat útján. Mindenképpen vissza akartam menni, mert - megmondom őszintén - nemzetiségi, kisebbségi életben akartam élni, vagyis meg voltam győződve arról, hogy ez a terület a háború elvesztése következtében visszakerül Csehszlovákiához. Volt-e valami remény arra, hogy az etnikailag tisztán magyar területek egy része Magyarországhoz fog tartozni? Annak idején volt reményünk. Ezt arra alapoztuk, hogy a Szlovák Állam jobban kompromittálta magát a II. világháborúban, mint Magyarország. De hogyha utólag átnézzük az akkori európai konstellációt, a magyarság ügye, és így annak az 500 ezer magyar egyoldalú kitelepítésének az óhaja, amit a potsdami konferencián is előterjesztett a csehszlovák kormány, sőt a fegyverszüneti szerződésbe is be akart csempészni, ez csak kis része volt annak az óriási kényszerű népvándorlásnak, amelynek célja az volt, hogy a szláv etnikumot nyugatra 400 km-re eltolja és a német nyúlványt, ezt a 700 km-es sziléziai nyúlványt, ezt a 400 km-es pomerániai nyúlványt, Kelet- Poroszországot és a szudéta területeket szláwá tegye. Ezzel nem számoltunk. Hogy illeszkedik ebbe az összefüggése a magyarok kitelepítése Szlovákiából? Szemben a jelenlegi publikációkkal, én nem hiszem el azt, hogy a magyarság kitelepítése Csehszlovákiából a londoni csehszlovák kormány eszméje volt. Ne felejtsük el, hogy Közép-Eurépában 1945 után majdnem 20 millió embert telepítettek nyugat felé. A londoni lengyel kormány részéről például nem tudok olyan tervről, hogy a majdani Lengyelország területéről 12 millió németet telepítsen ki, hogy az ország területe etnikailag tiszta legyen. A londoni csehszlovák kormányfeje, Beneš mindenképpen vissza akart kerülni Prágába. Az út Moszkván keresztül vezetett. Moszkvában pedig neki Gottwalddal kellett kiegyeznie. Azt a gondolatot, hogy Csehszlovákia etnikailag „tiszta" állam legyen, az emigráns londoni kormány örömmel fogadta el. De ez a gondolat elsősorban Gottwaldéktól származott. 1944 augusztusának utolsó napjaiban kitört a szlovák nemzeti felkelés. Erre tulajdonképpen sem a londoni emigráns kormány, sem a moszkvai csehszlovák misszió nem számított. Főleg nem úgy, mint politikai tényezőre, amellyel számolni kell. Márpedig a szlovák nemzeti felkelés egyik vezetője, Karel Šmidke,248 amikor Moszkvába repült 1944 augusztusában, azt mondta: „A magyarok, szemben a németekkel, becsületesen viselkedtek. Többségük demokrata, és van közöttük nagyon sok baloldali gondolkozást” Ezenkívül ne felejtsük el, hogy Lévától Kassáig a magyar helyőrség helyben maradt, sőt bizonyos mértékben - Szalatnai szerint - támogatta a partizánokat. Husáknak249 eszébe sem jutott a magyarok kitelepítése. 1944-ben, amikor illegalitásba vonult, az irodájának ügygondnokságát dr. Czibók 248 Karol Šmidke (1897-1952): Szlovák politikus, a Kommunista Párt funkcionáriusa. 1944 és 1945 között Vavro Šrobárral közösen, majd 1948 és 1950 között a Szlovák Nemzeti Tanács egyedüli elnöke. 1945-46-ban a szlovák kormány szerepét betöltő megbízottak testületének elnöke volt. 1950-ben burzsoá nacionalizmus címén elítélték és kénytelen volt kivonulni a politikai életből. 249 Gustav Husák (1913-1991): Szlovák kommunista politikus. 1944 és 1950 között magas tisztségeket töltött be a pártban és a felszabadulást követően az államban is. 1950-ben burzsoá nacionalizmus vádjával elítélték, s a közéletbe csak a hatvanas években térhetett vissza. A prágai tavasz elfojtását követően fokozatosan ő vált a szovjetek bizalmi emberévé. 1969-ben a Csehszlovák Kommunista Párt első titkára lett, majd 1975-től Csehszlovákia államelnöke. SZABÓ KÁROLY
