Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Komáromból Kaliforniába. Interjú Hites Kristóffal
És hogyan fogadták őket? Úgy hallottam, hogy sokukat „lebenesezték”. 219 Na hát, ez éppen olyan felszínes emberi hiba, mint a magyar káromkodás, hogy néha használtak olyan kifejezéseket, amelyek sértőek lehettek volna. De nem, nem hasadt meg a magyar nemzeti érzés és öntudat. Éppen olyan jó magyarok lettek, mint a hazaiak, legfeljebb a történelmi szemléletük egy kicsit más volt. Hát, mint tanár, én először is beiratkoztam a budapesti egyetemre, de előbb a pannonhalmi tanári főiskolára. Akkor az volt a rendszer, hogy Pannonhalma tanárait otthon nevelte a saját tanáraikkal, s úgy mentek Budapestre. Tehát a Pázmány Egyetemnek voltak beiratkozott tagjai. De jöttek vizsgára mindig, úgyhogy én is átmentem rövidesen, 1938 után, és elkezdtem a tanári tanulmányaimat és Budapesten vizsgáztam. Semmi rossz, kedvezőtlen benyomásom nem volt. Az egyetlen tanár esetében, a Kornisnál,209aki piarista volt - pedig ő volt a pedagógiai szaknak vagy intézetnek az elnöke -, nála éreztem ezt a magyar egyházi főúri magatartást. Ő úgy bánta vizsgázó diákjaival, ahogy Csehszlovákiában nem bántak volna velünk. Nem mondom, hogy lealázóan, olyan felülről, de csak róla maradt meg ez az érzésem, a többi tanáraim, pl. a Moravcsik210 latinból igazán nagyszerű emberek voltak. Volt-e valami kapcsolatuk ezekben az időkben a szlovák államban maradt magyarokkal? Nagyon kevés. Rokoni kapcsolatok. Én akkor abbahagytam a politikai működést, viszont meg voltunk azzal elégedve, hogy az ott maradt negyven- vagy hatvanezer magyar, úgy tűnt, többé-kevésbé kiegyezett a szlovák állammal. És a szlovák államnak ez az 50-60 ezernyi magyarság nem volt probléma. Jártam át, a nővérem Lédecen, Nyitra mellett, aztán Gímesen tanított, jártam át magyar falvakba, nem éreztem, hogy szüksége lett volna egy politikai szervezkedésnek. Figyelemmel kísértük Esterházy János működését. Rendkívül kielégítő, impozáns volt, ahogy ő képviselte a magyarságot a szlovák parlamentben. Mindig gerincesen, mindig kiállón, egyenesen. Ő volt az egyetlen nem fasiszta a tisói parlamentben, később mégis őt vádolták egyedül fasizmussal, zsidóüldözéssel. Fogoly is volt, elvitték Oroszországba. Pedig ő volt az egyetlen, aki ellene szavazott a zsidótörvényeknek a szlovák palamentben. Ezt nem merik a szlovákok soha leírni. Én állandóan külföldi lapokat olvasok, és a megemlékezések egy szót sem említenek róla. Ez a szlovákokkal való viszonyunknak a legkiábrándítóbb pontja, hogy amit a magyarok javára írhatnának, arról soha nem szólnak, s Esterházyt csak úgy emlegetik, mint a magyar feudalizmus képviselőjét. Pedig Esterházynak, ha volt is birtoka, nem volt feudalista, és az egész magyarságnak, a felvidéki magyarságnak volt a képviselője, s ő volt a legdemokratikusabb a tisói parlamentben. 209 Komis Gyula (1885-1958): Magyarországi filozófus, piarista pap, kulturpolitikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A piarista rend tagja volt, 1908-ban szentelték pappá. A pozsonyi egyetemen, majd az 1. világháborút követően Budapesten tanított. Klebelsberg Kunó államtitkára volt, főként a középiskolai oktatással foglalkozott. Tudományos munkássága terén filozófiával, pedagógiával és pszichológiával foglalkozott. 210 Moravcsik Gyula (1892-1972): Magyarországi bizantinológus, egyetemi tanár. Magyar-latingörög szakon végzett. 1923 és 1932 között az Eötvös Kollégium tanára volt. 1924-től a budapesti egyetem tanára volt, 1950-től haláláig tanszékvezető. Bizánc történetének kutatása mellett a magyar nyelv török és bolgár eredetű szavait kutatta. HITES KRISTÓF
