Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Komáromból Kaliforniába. Interjú Hites Kristóffal
HITES KRISTÓF 218 elmegy esetleg Oroszországba, és letűnik a személye. És az sem érdekelt bennünket, valójában akkor még nem tudtuk elképzelni, hogy ő elment Amerikába és itt egyetemi tanár lett. Egyszerű egyetemi tanárként kezdte. Ezt nem vettük figyelembe. Csak aztán, amikor átjött Európába, Párizsba, biztosan francia biztatásra Párizsba és Londonba tette székhelyét, majd Párizsban megkezdte külföldi működését, akkor már a gyanú felébredt bennünk, hogy a nyugati hatalmak szárnyai alá vették, noha először az amerikai politika őt is leírta. S a nyugatiak leírták, de amikor egyre rosszabbra fordult a helyzet, akkor aztán fokozatosan visszafogadták őt. Beneš, amikor Londonban felállította székhelyét, már nem az angol kormánnyal és a francia kormánnyal tárgyalt, akkor már az oroszokkal paktált. S az első orosz útján döbbentek rá a nyugatiak is, hogy kit hoztak vissza Benešben. Mert akkor Nyugaton is úgy képzelték el - Jalta ellenére is -, hogy becsületes megoldás lesz az oroszokkal, viszont mivel Benešnek sokkal jobb szimatja volt, átpártolt, akkor már a nyugatiak is hibáztatták. És ott, Moszkvában, elérte Csehszlovákia visszaállítását, a németek és magyarok kitelepítésének az egyezségét. Az oroszok a felvidéki magyaroknak épp olyan kitelepítésében egyeztek meg, mint a szudétanémetekében. Ugye, azt a hárommillió szudétanémetet az asztaltól vitték el. Hogyan érzik magukat aztán az új Magyarországon? Ehhez szeretném hozzáfűzni, hogy 1938-ban majdnem minden faluba küldtek ki egy kis katonai csoportot a visszafoglalás jelképére. Csicsónak nem jutott, ezért a lakosság el volt keseredve, és követelték a megszálló hatóságoktól, hogy küldjenek ki hozzánk is, és azonnal rendeztek egy nemzeti ünnepélyt. Szóval így folyt le a visszacsatolás. Mindenki boldog volt. De természetesen ez emberi szokás és emberi természet, hogy mindjárt érezték a különbséget az anyaországiak és a felvidékiek között. Mi más világban, más légkörben nőttünk fel, és a Horthy-rendszer, a Horthy iránt tisztelettel és bizalommal voltak, de a Horthy-rendszernek az osztálytársadalmi felépítésében sokkal erősebb volt a felső osztály, a katonai osztály, az úri osztály, a hivatalnokok, ott volt kezdeti súrlódás, ami nagyon hamar elsimult és kiegyenlítődött. És a korábban említett különbség a demokratikus és a feudális viszonyok között? Az úri világ, bevonult hozzánk az úri világ, a Horthy-rendszer úri világa, azzal nem szimpatizáltak, nem rokonszenveztek a felvidékiek. Ha a szülőfalum szempontjából beszélek, a Kállai grófnak volt ott birtoka és kastélya. És Kállai visszakapta mindjárt az összes birtokát, a bencések visszakapták a Komáromfüssben meg a Deákiban lévő birtokokat, s a bencés jószágkormányzó megjelent hintóval, elöl lovas hintóval mindig a szántóföldön, és úgy beszélt a cselédekkel, napszámosokkal, hogy akik dolgoztak, azt érezték, hogy ez az idegenné vált úri világ jött vissza hozzánk. De azért az érintkezésben mind a két fél alkalmazkodott. Nagyon hamar eltűnt a különbség és az ellenérzés, hiszen mindenki otthon érezte magát. Bár nem tartott sokáig a visszacsatolás időszaka, de ez alatt az idő alatt az értelmiség, az egyetemisták, a felvidéki magyar fiatalok mit tudtak a maguk szellemiségéből átadni az anyaországnak? Jöttek Budapestre, a hivatalokba, Teleki Pál körül csupa felvidéki fiatal volt, és azok kezdték átadni az ő szellemiségüket.
