Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Magyarként a harmincas évek Prágájában. Interjú Göndöcs Lászlóval
GONDOCS LASZLO 204 töltöttek be, s részt vettek abban a szlovákiai magyarság körében folyó munkában, amelyikről a fentiekben szóltam. Ezeket az embereket mi a Prohászka Körben is szívesen fogadtuk, cikkeiket közöltük lapjainkban, sőt előadásaikat is meghallgattuk, s az ő szociális szemléletük reánk is hatással volt. Ám ez a vita a harmincas évek vége felé jelentéktelenné vált, és a magyar társadalom erőteljesen nemzeti alapon és szociális szempontokat követve fejtette ki a maga társadalmi tevékenységét és közösségi életét. Az ideológiai kérdések itt már nem töltöttek be olyan fontos szerepet. Lényegesebbek voltak azok a gyakorlati problémák és az ebből fakadó feladatok, amelyek a magyar társadalom előtt álltak. A visszacsatolás utáni időszakban, eleinte egyfajta megtorpanás volt tapasztalható a Felvidékről visszakerült magyar társadalomban. Ez a magyarság nehezen találta meg újból a szerepét, helyét, feladatát az anyaországban. Idő kellett ahhoz, hogy újból önmagára találjon, beletudjon valamilyen módon illeszkedni - ha egyáltalában bele tudott illeszkedni - abba a magyar közegbe, amelybe a visszacsatolás után került. A visszacsatolás utáni beilleszkedéssel kapcsolatos problémák vitatott kérdéseket vetettek fel, ezzel kapcsolatban jelent meg a közbeszédben a „felvidéki szellem” fogalma. Ez a „felvidéki szellem” annyira élő, valóságos fogalommá vált, hogy Pfeiffer Miklós és Esterházy János előadást is tartott róla a Debreceni Nyári Egyetemen. A mi köreinkben is vitatott témává vált, hogy mit is jelent ez a „felvidéki szellem”. Mit kell ebből megőrizni a visszacsatolás után? Mit szeretnénk átadni az anyaországbelieknek ebből a „felvidéki szellemből”? Érdekes, hogy ebből a kérdésfelvetésből adódó vitában Teleki Pál is megszólalt, és ezzel összefüggésben hangoztatta saját kisebbségpolitikai elgondolásait. Gondolatai nagyon rokon szelleműek voltak azzal, amit mi „felvidéki szellemnek” neveztünk. Érdemes - ma is aktuálisan - megnézni az akkor íródott cikkek tartalmát. Mit tartalmaz a „felvidéki szellem" fogalomköre? Egyfajta demokratikus gondolkodást, toleranciát, az együttélés szükségességét, a más népek értékeinek elismerését, megbecsülését. Tán ilyen módon fogalmazható meg a „felvidéki szellem” lényege. A „felvidéki szellemnek” olyan jeles képviselői voltak, mint például Szvatkó Pál, akinek cikkeiben is tükröződött ez a demokratikus gondolkodás, valamint később, 1945 után a Nyugatra távozók (pl. Borsody István) könyveiben is megjelentek ezek a gondolatok. Hogyan fogadta a magyar közvélemény általában, s ezen belül az egyes magyarországi szellemi körök a „felvidéki szellemet”? Különbözőképpen. Teleki Pál és köre nagyon megértette a mi érzékenységünket és igényünket, a „felvidéki szellem” lényegét. Ezért Teleki Pál, amíg kormányon volt, a nemzetiségi kérdés jelentőségét szem előtt tartva arra törekedett, hogy az itt maradt és ide került szlovákokkal nagyon toleránsán, türelmesen és megértőén viselkedjenek az odahelyezett tisztviselők, aki lehetőleg tanulják mega nyelvüket. Sőt, meg is követelte, hogy ezeken a településeken, az e települések környékén levő magyar iskolákban a nemzetiségi nyelvet kötelező nyelvként tanítsák. Ez a törekvés nem mindig találkozott a szülők megértésével, de ahol az odahelyezett igazgató felvidéki volt és ismerte a Csehszlovák Köztársaság idején a kisebbségi jogokért folytatott küzdelmeket, ott felkarolták Teleki Pálnak ezt a gondolatát. Az anyaország és a Felvidék szellemi viszonya két-, vagy talán többféle szempont szerint alakult. Az odahelyezett katonák, katonatisztek és állami tisztviselők
